Circulares litterae dioecesanae anno 1893. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XX.
Nr. 6869. Nostis VV. Fratres ac Filii temporum, quae vivimus studia in omnem rem, quae Catholica dicitur iniqua, in Ecclesiam Christi inimica. Haec studia nostris his diebus apud nos quoque civitate donata nostis, quia tristes ea sentitis, angustiati gemitis, afflicti experimini, et inviti patimini. Mala haec, quae, nos jam feriunt; mala majora, quae timemus: quo prae- vertat considerans modum, quibus imminuat, exquirens media; queis in spem immutet salutis, agitans consilia Chorus Episcoporum in suis Conferentiis nuper celebratis una mente, uno corde, ore uno decrevit ad Venerabilem Regni Mariani Clerum Populumque fidelem Pastorales communiter exaratas mittere Literas, quibus inde auctoritas insit, unde interno pollent vigore: e divina Episcoporum missione; quibus inde quoque gravitas ac pondus accedat, unde dimittuntur: e gravi Senatu gravium Virorum. Harum Literarum tenor et series est sequens: Krisztusban szeretett Testvéreink és Hiveink! A szorgos és szeretetteljes gond, a melyet Krisztus Jézus, Szentegyházunk isteni Alapitója, kötelmünkké tett, hogy halhatatlan lelketek örök üdvét munkáljuk és szentséges jegyese, a kath. Anyaszentegyház jogainak védelmére keljünk: hozott minket, főpásztoraitokat a nemzet drága ereklyéjénél, Szent István honalkotó királyunknak áldást osztó dicsőséges szent Jobbjánál össze, hogy e nehéz időben tanácskozzunk a sérelmek orvoslása fölött, a melyek Szent István királyunk legdrágább örökségén, kath. vallásunkon már eddig is ejtettek; katholikus vallásunkon — mondjuk — a melylyel pedig, midőn vele népét a Szent király megajándékozta, az ország fennállásának, boldogságának s dicsőségének egyedül biztos alapját rakta le; hogy tanácskozzunk a veszélyek elhárítása fölött, a melyek ama sérelmek folytán katholikus lelkiismereteteknek alkotmányilag is biztosított szabadságát s halhatatlan lelketek üdvét a jövőben még inkább fenyegetik. Ismeretes ugyanis, hogy a katholikus Egyház hosszabb idő óta nehéz védelmi küzdelmet viv oly sérelmes intézkedés ellen, a melyre okot nem szolgáltatott s mely hitelveinkbe, Szentegyházunk Istentől nyert jogaiba s a lelkiismeret szabadságába ütközik. Ezen sérelmes intézkedés nem ismeri el a vegyes házasságban élő szülőknek azon jogát, hogy gyermekeiket a katholikus vallásban neveltethessék. S mert a mélyen megszomoritott kath. szivek e súlyos sérelem felett feljaj- dultak, s mert lelkipásztoraitok, megemlékezve az apostolok szent tanítása és példájáról, hogy inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek1), kath. papi x) Apóst- csel. 5, 29.
