Circulares litterae dioecesanae anno 1893. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae

XX.

220 kötelmeikhez híven e sérelmes és jogtalan intézkedéstől, minden reájuk rótt büntetés daczára, az engedelmességet megtagadták: most újabb intézkedéseket akarnak életbe léptetni, a melyek a mily sérelmesek Szentegyházunkra, annak szent tanaira és kegy­szereire s e hon katli. polgárainak lelkiismereti szabadságára nézve, ép oly károsak a közjó tekintetében is. Tudjátok ugyanis, hogy újabban Egyházunk hitelveit mélyen sértő tör­vényjavaslatok lettek az országgyűlésnek benyújtva, a melyek egyike ellentét­ben áll a kereszténység alapelvével, melyen a magyar nemzeti társadalom fel­épült ; másika Szent István országában tért enged és tárt kaput nyit minden hit­beli tévtannak; a harmadik a házassági jogról benyújtott törvényjavaslat pedig, mellőzve a keresztény házasságnak szentségjellegét s felbonthatlan voltát, mellőzve Szentegyházunknak Krisztus Jézustól nyert határozati, rendelkezési s bíráskodási jogát a házasság lényege s az avval összefüggő kérdésekben: csak oly szerző­dést ismer el házasságnak, melyet férfi és nő az állam közege előtt köt élet- közösségre ; ellenben, ha Isten szent törvénye és az Anyaszentegyház rendelete szerint csak tulajdon lelkipásztortok előtt léptek házasságra, e házasságtokat érvényes­nek el nem ismeri. Krisztusban szeretett Testvéreink és Híveink! A mondottakban felsoroltuk azon súlyos és mélyen szomoritó sérelmeket, a melyek ellen Szentegyházunk magának az államnak, édes hazánknak érdekében is védekezik. E védelemben, a melynek nem minden részlete kerülhetett eddig a nyil­vánosság elé, főpásztoraitok, szentséges Atyánknak, a római Pápának, Krisztus földi Helytartójának bölcs és Magyarország iránt mindenkor táplált kiváló atyai szereteté- ből fakadt útmutatását követve, elmentek az engedékenységnek legszélsőbb határáig. E határ katk. Szentegyházunk tanának s az abban gyökeredző Istentől nyert elide- genithetlen jogainak sérthetetlensége. E határt átlépnünk nem szabad, nem lehet, hacsak liütlenül meg nem tagad­juk Istentől elénk szabott püspöki kötelmeinket. S miután e védelmi küzdelmünknek törekvései minden lehető engedékeny­ség daczára meghiúsultak, miután nem sikerült elháritanunk Szentegyházunktól s híveinktől azon súlyos sérelmeket, hazánktól azon nemzeti és állami tekintetben is oly veszélyes támadásokat, a melyek a fent részletezett intézkedésekben rejlenek: mi, kiket a Szent Lélek Ur Isten rendelt a gondjainkra bizott egyházak kormány­zására, félretéve minden emberi tekintetet, püspöki kötelmünkhez hiven, egyedül Is­tennek legszentebb törvényeit ismerve el cselekvésünk zsinórmértékéül, súlyos fele­lősségünk teljes tudatában, e sérelmek és veszélyek között, Istentől nyert jogunkkal, törhetetlen hűségűnkkel kath. Anyaszentegyházunk iránt, minden áldozatra kész sze- retetiinkkel halhatatlan lelketek iránt, törhetlen hűségűnkkel apostoli királyunk iránt, lelkesült buzgalmunkkal édes hazánk jóléte, nagysága s dicsősége iránt, minden tisz­teletünk és engedelmességünk mellett, a melylyel Isten szent törvénye szerint a polgári hatalom iránt viseltetünk, végre nyiltan felemeljük főpásztori szavunkat ama fent elsorolt, hitelveinkre, lelkiismeretünk szabadságára, vallásunk szabad gyakorlására és a jól felfogott társadalmi érdekekre sérelmes és veszélyes intézkedések ellen. Azért Krisztusban szeretett Testvéreink és Híveink, jelen főpásztori szóza­•

Next

/
Thumbnails
Contents