Circulares litterae dioecesanae anno 1893. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XX.
220 kötelmeikhez híven e sérelmes és jogtalan intézkedéstől, minden reájuk rótt büntetés daczára, az engedelmességet megtagadták: most újabb intézkedéseket akarnak életbe léptetni, a melyek a mily sérelmesek Szentegyházunkra, annak szent tanaira és kegyszereire s e hon katli. polgárainak lelkiismereti szabadságára nézve, ép oly károsak a közjó tekintetében is. Tudjátok ugyanis, hogy újabban Egyházunk hitelveit mélyen sértő törvényjavaslatok lettek az országgyűlésnek benyújtva, a melyek egyike ellentétben áll a kereszténység alapelvével, melyen a magyar nemzeti társadalom felépült ; másika Szent István országában tért enged és tárt kaput nyit minden hitbeli tévtannak; a harmadik a házassági jogról benyújtott törvényjavaslat pedig, mellőzve a keresztény házasságnak szentségjellegét s felbonthatlan voltát, mellőzve Szentegyházunknak Krisztus Jézustól nyert határozati, rendelkezési s bíráskodási jogát a házasság lényege s az avval összefüggő kérdésekben: csak oly szerződést ismer el házasságnak, melyet férfi és nő az állam közege előtt köt élet- közösségre ; ellenben, ha Isten szent törvénye és az Anyaszentegyház rendelete szerint csak tulajdon lelkipásztortok előtt léptek házasságra, e házasságtokat érvényesnek el nem ismeri. Krisztusban szeretett Testvéreink és Híveink! A mondottakban felsoroltuk azon súlyos és mélyen szomoritó sérelmeket, a melyek ellen Szentegyházunk magának az államnak, édes hazánknak érdekében is védekezik. E védelemben, a melynek nem minden részlete kerülhetett eddig a nyilvánosság elé, főpásztoraitok, szentséges Atyánknak, a római Pápának, Krisztus földi Helytartójának bölcs és Magyarország iránt mindenkor táplált kiváló atyai szereteté- ből fakadt útmutatását követve, elmentek az engedékenységnek legszélsőbb határáig. E határ katk. Szentegyházunk tanának s az abban gyökeredző Istentől nyert elide- genithetlen jogainak sérthetetlensége. E határt átlépnünk nem szabad, nem lehet, hacsak liütlenül meg nem tagadjuk Istentől elénk szabott püspöki kötelmeinket. S miután e védelmi küzdelmünknek törekvései minden lehető engedékenység daczára meghiúsultak, miután nem sikerült elháritanunk Szentegyházunktól s híveinktől azon súlyos sérelmeket, hazánktól azon nemzeti és állami tekintetben is oly veszélyes támadásokat, a melyek a fent részletezett intézkedésekben rejlenek: mi, kiket a Szent Lélek Ur Isten rendelt a gondjainkra bizott egyházak kormányzására, félretéve minden emberi tekintetet, püspöki kötelmünkhez hiven, egyedül Istennek legszentebb törvényeit ismerve el cselekvésünk zsinórmértékéül, súlyos felelősségünk teljes tudatában, e sérelmek és veszélyek között, Istentől nyert jogunkkal, törhetetlen hűségűnkkel kath. Anyaszentegyházunk iránt, minden áldozatra kész sze- retetiinkkel halhatatlan lelketek iránt, törhetlen hűségűnkkel apostoli királyunk iránt, lelkesült buzgalmunkkal édes hazánk jóléte, nagysága s dicsősége iránt, minden tiszteletünk és engedelmességünk mellett, a melylyel Isten szent törvénye szerint a polgári hatalom iránt viseltetünk, végre nyiltan felemeljük főpásztori szavunkat ama fent elsorolt, hitelveinkre, lelkiismeretünk szabadságára, vallásunk szabad gyakorlására és a jól felfogott társadalmi érdekekre sérelmes és veszélyes intézkedések ellen. Azért Krisztusban szeretett Testvéreink és Híveink, jelen főpásztori szóza•
