Circulares litterae dioecesanae anno 1893. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XII.
109 gyalásokon a kerületi ut. Esperes urak is jelen legyenek, minek könnyebb eszkö- zöllietése végett a tárgyalás idejének megállapitása tekintetéből a kerületi tekintetes szolgabiró urakkal, ezen rendeletre való hivatkozással lépjenek érintkezésbe. A jövedelmek megállapitásáról felvett jegyzőkönyvek másolata a tárgyalás megejtése után haladéktalanul ide felterjesztendő leszen. Ezen felterjesztésben a jegyzőkönyvhöz csatolt okmányok megemlitendők, másolatuk azonban nem kívántatik. Tekintve, hogy a tanitói javadalmaknak pontos és lelkiismeretes megállapítása a tanitók nyugdíjazásának alapjául fog a jövőben szolgálni, mi a tanitói kar érdekeit közelről és mélyen érinti: reméli az egyházi hatóság, hogy a nt. Esperes és Lelkész urak az ügy megfelelő elintézése érdekében minden lehetőt meg fognak tenni, a t. tanító urak pedig, saját ügyükről lévén szó, az okmányok lemásolásában s az ezen ügyre vonatkozó egyéb teendők végzésében készségesen fognak segédkezni. A VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSI MAGY. KIR. MINISTERTŐL. 25782. sz. Valamennyi főtiszt, egyházi főhatóságnak és az erdélyi róm. kath. status mélt. igazgatótanácsának! A tanitói állomásokkal egybekötött és a nyugdíjba számítható tisztán tanitói javadalmak kiderítése tárgyában 1891. évi 56.167. sz. a kelt körrendeletéin folytán beérkezett kimutatások adatai a hasonló czélból 1890. évben 3245. sz. a. kiadott körrendelettel bekivánt adatoktól, valamint az előforduló nyugdíjazások alkalmával beterjesztett kimutatásokban foglaltaktól, a legtöbb esetben eltérők s nem ritkán oly lényeges mértékben, hogy az adatok hitelessége meginogván, azoknak felhasználását lehetetlenné teszi és önkéntelenül annak látszatát kelti, mintha a központi hatóság szándékos félrevezetése czéloztatnék oly végből, hogy figyelemmel az 1891. 43. t.-cz. ama rendelkezésére, miszerint a végellátás a legutolsó évben élvezett tisztán tanitói javadalom után állapítandó meg — a jogosság ellenére a tanitók javára rendes tanitói javadalmukat meghaladó végellátás biztosittassék. Különösen szembeszökő, hogy mig az idézett törvény hatályba lépte előtt majdnem minden alkalommal a tanitói állomásoknál a javadalom tetemesb része kántorinak nyilváníttatott, addig újabban a kántor javadalmául sokszor épen semmi, legtöbb esetben pedig csupán a stoláris jövedelmek vétettek. Az adatok megbizhatlansága arról tesz tanúságot, hogy a hitközségek, illetve azok megbízott iskolaszéki elnökei és az érdekelt tanitók az érintett adatokat mindenkori érdekeiknek megfelelőleg módosítják, már pedig sem az adatok hitelességét aláírásukkal bizonyitó iskolaszéki elnökök — rendszerint a lelkészek, — állásával, sem az iskolafentartók érdekével nem egyeztethető meg, hogy a tényleges valóságtól eltérő adatok érvényesíttessenek. Az iskolafentartó hitközség érdekével nem, mert az 1870. év előtti szolgálatok után igényelhető végellátások esetleg jogosulatlanul terhelnék, a miből számos panasz és hamis adatok hitelesítőinek nemcsak szavatos elmarasztalása következnék, hanem mint hamis közokirat kiállítói súlyos következményekkel járó megtorlást vonhatnának magokra. Az előadott tapasztalok után meggyőződtem, hogy a felekezeti iskolák tanitói javadalmáról az eddig követett eljárás szerint, minden tekintetben teljes, hitelt-
