Circulares litterae dioecesanae anno 1887 ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
VI.
52 Andreas Gyürky administrator interimatis parochiae Vámosmikolaensis remissus fuit ad stationem cooperaturalem in Tölgyes. Neopresbyter Eugenius Tiszuczky in qualitate Cooperatoris missus fuit ad Vágszerdahely. Strigonii, die 30-a Martii, 1887. Nr. 1970. Tartia consignatio eleemosynae jubilaris pro Congregatione de Prop. Fide collectae. Pro Congregatione de Propaganda fide continuative ad Cancellariam perti- gerunt: E parochia Nagycsalomia 8 fi. 50 xr. — Alsódiós 3 fl. — A VADiacono Distr. Dunaszerdahely 27 fl. 40 xr. — E parochia Misérd 10 fl. — Csejkő 4 fl. — Karancssäg 10 fl. — Zsigárd 15 fl. — Nádszeg 20 fl. — Unin 25 fl. — Nagyko- valov 23 fl. 50 xr. — Bessenyő 32 fl. 27 xr. — Nagyherestyén 7 fl. 40 xr. — Loócz 11 fl. — Ólehota 20 fl. — Insimul: 217 fl. 7 xr., quibus si addatur specificata in Circularibus Dioecesanis litteris a. c. Nr. 1200. summa apparet, quod titulo eleemosynae jubilaris in Archi-Dioecesi hucusque collecti fuerint: 7 #110 libellae, 20 drachmae, 1 vig. ant., 4865 floreni et 52 xr. Strigonii, die 30-a Martii, 1887. Nr. 1971. Pro beneficio parochiali Kossútensi novus concursus publicatur. Quum aliqui illorum, qui suo tempore pro vacante beneficio parochiali Kossútensi institerunt, aliam interim applicationem obtinuerint, hinc pro vacante hocce beneficio novus, usque 20-am Aprilis a. c. duraturus concursus publicatur. Strigonii, die 22-a Martii, 1887. 1972. sz A kántortani tói választásoknál előfor dúló visszaélé sek megszűnte léséről. ‘ Újabb időben ismételten fordultak elő esetek, hogy a különösen jobb javadalmazással ellátott kántortanitói állomások elnyeréséért folyamodók, különféle, a - törvény és rendeletekkel ellenkező s igy meg nem engedett módon és eszközökkel iparkodtak maguknak a választók bizalmát és szavazatait megszerezni. Találkoztak, a kik pénzzel, mások itatással akarták a szavazatok többségét maguknak biztositani s nem hiányoztak olyanok sem, akik lekötelezték magukat, hogy megválasztatásuk esetére, a kántortanitói állomással egybekötött bizonyos jövedelmek élvezetéről lemondanak. Ezen, a kántortanitói választások szabadságát és tisztaságát veszélyeztető, a tanítókhoz nem illő eljárás ellen, valahányszor egyes esetek tudomásomra hozattak, el nem mulasztottam a kellő erélylyel föllépni és ha a fölhozott vádak alaposaknak bizonyultak, az ily eszközöktől vissza nem riadó folyamodókat a pályázattól egyszerűen eltiltani, vagy a már megejtett választást megsemmisíteni. Ezt annyival inkább meg kellett tenni, mert a szavazatszerzésnek e módja erkölcstelen befolyást gyakorol az amúgy is sok veszélynek kitett népre, aláássa a tanítóknak annyira szükséges tekintélyét s megtámadja a kántortanitói javadalmak épségét. Mert ha a folyamodó, hacsak saját személyére nézve is, lemond bizonyos jövedelmekről, azokat később nehéz, vagy teljesen lehetetlen lesz az utódnak visszaszerezni, különösen napjainkban, mikor amúgy is sok esetben csak a politikai hatóságok segélyével lehetséges
