Circulares litterae dioecesanae anno 1887 ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XXIV.
178 méltóságát, biztonságát és függetlenségét követeled vissza. Nem az a Te óhajtásod, hogy fejedelmeken és népeken uralkodjál, hanem hogy a népek javára Krisztus Jézus, Istennek fia és az 0 igazsága kormányozza, vezérelje ó'ket; senkit el nem nyomni, mindenkit felemelni, senkinek sem ártani, mindenkinek javára lenni: ez a Te vágyad és minden törekvésed. Békés, bizalmas viszony a nemzetek között, kölcsönös szeretet az egyes néposztályok között: ez a Te vezérelved, irányod és tanácsod. Istennek Főpapja, a fejedelmek és népek atyja vagy és maradsz mindenkor. Midőn a népek világi ügyeikben is Hozzád, mint közvetítőhöz és béke- biróhoz fordulnak, őszinteség és nyíltság a Te beszéded jellege, Ítéleted méltányos és igazságos, a vitás feleket nem csak egyességre, hanem kiengesztelődésre bírni törekszel; a gyöngét jogaiban megvéded, az erősebbet kötelességére figyelmezteted, — itt is, ott is a szivekhez beszélsz, az izgatott kedélyeket csillapítod, s mint a béke fejedelme, a vitás feleknek a béke olajágát nyújtod. Ha még tán azok is, akik jótéteményeidben állandóan részesülnek, Neked a keserűség poharát nyújtják, Szentséges Atyánk, a magyar nemzet soha sem volt hálátlan a római Szentszék iránt. Őseink ezen hálás érzelmeivel lépünk elődbe, híveid, fiaid, élted e magasztos ünnepén, bogy legjobb kivánatainkat nyilvánítva, Téged hódolatunkról, ragaszkodásunkról és engedelmességünkről biztosítsunk. Szentséges Atyánk! Te szegények szegénye, ki híveid önkénytes adományaira utalva nem csak hivatásod nagymérvű költségeit födözöd, hanem a szegényeknek is mindenütt első ápolója vagy; — Istennek Főpapja, kit kifosztatásod és szegénységed daczára valamennyi Egyháznak gondja terhel, fogadd szívesen fiaid összegyűjtött filléreit, fogadd az általuk felajánlott egyházi szereket, melyekre a világ más részeiben keletkező ezer meg ezer templomnak oly nagy szüksége van. Végre pedig kérve kérünk, áldd meg Szentséges Atyánk apostoli királyunkat, áldd meg a magas császári és királyi uralkodó Házat, áldd meg a magyar nemzetet, áldj meg minket is, kik Szentséges Személyed előtt állunk! Legyen a Te áldásod az Isten oltalmának, a bel- és külbékének, a minden jóra törekvő haladásnak, emelkedésnek, erősödésnek, boldogulásnak termékeny magva, biztató záloga! Szentségednek legalázatosabb, legengedelmesebb hódoló fiai és szolgái. Budapest, 1887. Szt.-András hava húszadikán. Ő Szentségének válasza. Az édes örömöt, melylyel áldozárságunk ötvenedik évfordulóját Istennek, ki minket megtartott, kegyelméből legközelebb megülni készülünk, nem kis mérvben növeli, Kedve§ Fiam, e napon megjelenésiek, a mely hallgatagon hirdeti ugyanazt, amit a bibornok-primás beszéde oly fenkült s bőséges módon tolmácsolt. Nem mondhatjuk, mily nagy vigaszt nyújt Nekünk, különösen annyi gondunk között, érzelmeiteknek ezen kiváló s nemes nyilvánítása s visszaidézvén a múltnak emlékeit, érzelmeitek e nyilvánulásában az ősi erényt ismerjük fel, azon erényt, melyet Magyarország minden jó és bal szerencse közt megőrizett s a mely
