Circulares litterae dioecesanae anno 1887 ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XXIV.
179 azt már alapittatásakor dicsővé tévé, midőn nagy apostoltok szent István, honalkotó müvében az apostoli Szentszéknél s nem máshol keresett védelmet s pártfogást. Elég okunk van tehát, hogy vajmi szerencséseknek hirdessünk benneteket, az apostoli Szentszék iránt táplált bőséges és állandó hódolatotok s kegyeletetek miatt. S ha az apostoli Szentszéktől, mint bő forrásból, a lefolyt századok alatt — miként említve lön — annyi üdv áradott nemzetetekre, épp annyi jótéteményt várjatok attól, Kedves Fiaim, mitsem kételkedve jövő időre is. Mert él a római pápaságban azon Istentől nyújtott erő, a mely bizton üdvöt hoz természeténél fogva s felül áll az emberi dolgok változatain; sem el nem mulhatik, sem meg nem változhatik. — S hogy ez igy van, azt tagadják ugyan az egyház támadó ellenségei, mert a katholikus vallástól, Jézus Krisztus helytartójától, a pápától elakarják idegeníteni a kedélyeket s ama harcznak terjeszteni lángjait, melynek dühöngő rohamai Minket érnek leginkább. Azonban — miként nyilván látjuk — czéljukat még sem érik el egészen. Mert Isten kegyelméből él a szeretet a vallás iránt, legbensőbben egyesülve a legmélyebb hódolattal az apostoli Szentszék iránt. Él s erőteljes az, mélyen van az a szivekbe vésve, különösen a nép szivébe. Tanúsítja ezt maga a mozgalom, melyet áldozárságunk ötvenedik évfordulója rögtön mindenfelé előidézett; tanúsítja azt a kedélyek ezen önkónytes és csodálatos összhangzása, tanúsítják azt a kegyeletnek oly kitűnő, oly sokféle és szokatlan zálogai, melyeket a népek a világ minden részéből versengve nyújtanak a római pápának. A mi pedig körlevelünket illeti, melyről említés történt, hogy azt püspökeiteknek küldjük, arra nemcsak apostoli hivatalunk indított, hanem egyszersmind különös jóindulatunk a magyarok iránt, a mely valóban nem kisebb mérvben él Bennünk, mint elődeinkben. Hasznos és időszerű okmányt óhajtottunk Nektek nyújtani s azért rámutatni akartunk nem egy veszélyre, melytől az erénynek vissza kell riadnia; egyszersmind szabályokat nyújtottunk nektek az erkölcsös élet, a keresztény erősség, nemkülönben a házasság szentségének megvédése, az ifjúság vallásos nevelése iránt s egyéb hasonló intelmeket, melyeket leginkább időszerűknek ítéltünk. Nem kételkedünk, hogy e parancsainknak mindnyájan szorgalmasan engedelmeskedni fogtok, követve, miként kell püspökeitek tanítását s tekintélyét. Mind- azáltal, minthogy oly nehéz időket élünk, s a vétekre oly sok mindenfelé a csáb, hőn akarjuk, hogy a jóra állandó buzdítást merítsetek e helyről, ugyanazon forrásból, a honnan atyáitok, e nemes és bölcs nemzedék, először nyeré az evangélium világosságát s később, különösen válságos időkben, sokszoros segélyt. Azon legyetek tehát, hogy Kómából, a kereszténység fővárosából, szent Péter és Pál dicső sírjától úgy távozzatok, hogy őseitekhez minél méltóbbak legyetek. Legyen erősebb mindegyitekben az egyház iránti szeretet, törhetlenebb az apostoli Szentszék iránti hódolat, élénkebb az erős akarat, teljesíteni híven keresztény kő- . telmeiteket. Ez leend a római zarándoklat legjobb, legkitűnőbb gyümölcse, nemcsak az egyesek javára nézve, hanem egyszersmind a közjó előmozdítása tekintetében is, miután kétségtelen, hogy nem annyira a fegyver s a gazdagság, mint inkább a polgárok vallásossága s erényei tartják fenn az államokat. Te pedig, bibornok-primás és Ti püspökök oly buzgón fáradozzatok a nép
