Circulares litterae dioecesanae anno 1885 ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
IV.
26 permittitur, ut qualescunque defectus, has solemnitates vitiantes, per depositiones testium coram judicio suppleantur. Postquam itaque testes documentum a testatore ceu suum testamentum receptum clausula, quae legis superius enarratae dispositioni conveniat, testeturque omnia legis praescripta in condendo testamento adamussim observata esse, providissent, ipsi quoque nomina subscribunt. Si vero unus alterve e testibus scribendi esset ignarus, pro illo nomen alter testium subscribit, et ipse scribere non valens tantum manus propriae signum apponit. Legis dispositiones huc facientes hae sunt: „3. §. A tanuknak a végrendelkezésnél együttesen jelen lenni és annak bi- zonyitására, hogy az örökhagyó személyében csalás vagy tévedés nem történt, képességgel birniok kell. 4. §. Az 1. §. a) pontja esetében a tanuk közül legalább egynek, a b) pont esetében pedig legalább kettó'nek Írni és olvasni tudni és a végrendeletet tanuminő- ségében önkezűleg aláirni kell. Az irni nem tudó tanú az okiratot kézjegyével látja el s nevét az irni tudó tanú, mint névaláiró írja alá. 5. §. Az 1. §. a) pontja esetében, továbbá akkor is, ha az olvasni és irni tudó végrendelkező a végrendeletet nem önkezűleg irta, hanem csak aláírta: a tanuknak a végrendelet tartalmát ismerniük nem szükséges, hanem elégséges, ha a vég- rendelkező együttes jelenlétükben és általuk értett nyelven kijelenti, miként az okirat az ő végrendeletét tartalmazza; azt előttük aláírja vagy már előbb általa önkezűleg aláírtnak elismeri, és az, hogy ez megtörtént, magán az okiraton, nem pedig annak boritékán, a tanuk által igazoltatik.“ Evenire potest etiam casus, ut testator non valeat nomen suum testamento per alium exarato, subscribere seu quia haemiplexia est tactus, seu quia manu ob arthritidem aut invalescentem qualemcunque morbum ad scribendum uti haud valet. Tunc sequentia sunt observanda: testamentum ea lingua debet concinnari, quam adhibendi pro legalisatione testes callent, dein tenore integri testamenti coram testatore et testibus simul eodem loco collectis et praesentibus per extensum perlecto, testator declarat documento hoc contineri suum testamentum. Quo facto unus testium nomen subscribit testatoris, qui illud subin propriae manus signo providet. Demum apponitur clausula authenticationi testamenti inserviens, ope cuius testes in ipso documento et non in eius involucro declarant omnes praerecensitas formalitates ad amussim observatas esse, idipsum nominis subscriptione roborantes. Sic enim lex disponit: „6. §. Ha a végrendelkező olvasni és irni nem tud vagy más körülmény miatt végrendeletét önkezűleg alá nem Írhatja, a tanuknak a végrendelet tartalmát ismerniük kell s e végből szükséges, hogy a tanuk a végrendelkező által használt nyelvet értsék; hogy a végrendelet tartalma a végrendelkező és tanuk együttes jelenlétében, az irni és olvasni tudó tanuk egyike által érthetően felolvastassék, hogy ennek megtörténte után a végrendelkező kijelentse, miként az okirat az ő végrendelkezését tartalmazza, hogy az okiratra a végrendelkező nevét az olvasni és irni tudó tanuk egyike, mint névaláiró aláírja, a végrendelkező pedig kézjegyével ellássa, és hogy ezek megtörténte magán az okiraton, nem pedig annak boritékán, a tanuk által igazoltassák. “
