XIII. Leo pápa Ő Szentségének apostoli körlevele a szabadkőművességről (Esztergom, 1884)

25

czéljok az, hogy egyrészt a szegények tisztességes osztályát segítsék, gyermekeiket, családjukat véd- szárnyaik alá vegyék és oltalmazzák, másrészt a vallás tanait és annak gyakorlását, az erkölcsök tisztaságát megvédjék. Nem lehet elhallgatnunk e helyen azon dicső társulatot sem, mely szent Vincze nevét viseli s mely az alsó néposztály sorsának javítása körül oly sok érdemet szerzett s általános példa gyanánt tündöklik. Ismeretes dolog, hogy mit mível e társulat, s mit akar; minden törekvése oda irányul, hogy a szegényeknek és szerencsétleneknek sok leleményességgel és csodálatos szerénységgel segélyt nyújtson ; s minél kevésbbé akar láttatni, annál közelebb áll a keresztény szeretethez s annál üdvösebben enyhíti a nyomort.

Negyedszer, hogy czéljainkat annál könnyebben elérjük, kiváltképen kegyeletes gondjailokba ajánljuk a fiatal nemzedéket, a társadalom reményét. A legfőbb súlyt ennek tanítására fektessétek; soha sem véljétek elegendőnek az őrködést, hogy az ifjúság azon iskolákba ne járjon, melyekben őket a titkos társulatok mételyes szelétől félteni kell. Szülék, hitoktatók, lelkészek a keresztény tanítás alkalmával intsék, figyelmeztessék a gyermekeket és tanítványokat, hogy milyen kárhozatos társulatok ezek, hogy idejekorán megismerjék az álnok és ezerféle fogásokat, melyeket használnak, hogy az embereket tőrbe ejtsék. Sőt a kiknek kötelességök az ifjúságot a szentségek fölvételéhez előkészíteni, jól teszik, ha a gondjaikra bízott ifjakkal megfogadtatják, hogy szüleik tudta és akarata, lelkipásztoruk fölszólitása s gyóntatójuk tanácsa nélkül, soha semmiféle társulatba nem lépnek.

Mindazonáltal jól tudjuk, hogy ezen közös törekvésünk, melylyel az Ur szőllöjéből a kárhozatos magvakat kitépni igyekszünk, csakis akkor lesz foganatos, ha az Ur kegyesen megsegít. Ennélfogva soha sem szűnjünk kérni az ő segítségét és pedig oly