XIII. Leo pápa Ő Szentségének apostoli körlevele a szabadkőművességről (Esztergom, 1884)

2 6

hévvel, aminőt a veszély és szükség nagysága igényel. Arczátlanul viseli magát, elért eredményével dicsekszik a szabadkőművesség; vakmerősége immár nem ismer határt. Tagjai mind ádáz szövetségre léptek s titkos egyetértésben működve, egymást nagyobb gonoszság elkövetésére bátorítják. Ily iszonyú támadás hasonló védelmet kíván; t. i hogy a jók együttesen imádkozzanak és azon legyenek, hogy egy mindent felölelő ima és cselekvési társulatot alakítsanak. Arra kérjük tehát híveinket, hogy egy szivvel, egy lélekkel az elhatalmasodó társulatok rohama ellen rendületlenül megálljának; buzgó fohászkodással Istenhez emeljék esedező kezeiket és kérjék, hogy a keresztény név ismét dicső legyen és virágozzék, az egyház visszanyerje szabadságát, a tévelygők észre térjenek; a tévely az igazságnak, a bűn az erénynek helyet engedjen. Védőnk és szószólónk legyen a Boldogságos szűz Mária, az Isten anyja, ki fogantatása legelső pillanatában legyőzte a sátánt, s kérjük őt, hogy legyen kegyes megmutatni erejét azon szekták ellen, melyekben a sátán álnoksága és szilaj gonoszsága uj erőt nyer. Esedezzünk az égi angyalok fejedelméhez, szent Mihályhoz, ki a pokoli ellenséget elűzte; továbbá szent Józsefhez, szűz Mária jegyeséhez, az egyház égi pártfogójához, Péter és Pál főapostolokhoz, kik a kereszténység buzgó terjesztői s legyőzhetetlen védői. Ezeknek pártfogása és a közimák állhatatossága által reméljük, hogy Isten ezen súlyos megpróbáltatások között kegyesen segíteni fog a társadalmon.

Az isteni áldások és kegyeletünk zálogát, apostoli áldásunkat szivünk teljéből adjuk, tdő testvérek, rátok a papságra és a gondjaitokra bízott keresztény hívőkre.

Kelt Rómában, az 1884. évi ápril 20-án, pápaságunk hetedik évében. XIII. Leó Pápa.

’--------------gfeí---