Circulares litterae dioecesanae anno 1871. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis dimissae a principe primate regni Hungariae et archi-episcopo Joanne Simor

XVII.

71

ethnico et publicano habetur.--------Eum esse Christi Vicarium, cum pro quo Christus oravit, ne ejus fides deficeret, item quod haec oratio pro Christi reverentia audita est, ne ulla ratione destituatur is, a quo solo fidei sacramenta et doctrina est petenda, etiam si reliqni omnes forte amiserint aut deseruerint potius. •— — Servate ergo carissimi fratres traditiones, quas mater Sanctissima nostra Ecclesia Romana inde inviolatas nobis velut mater fidissima asservavit et propinavit.“ — Péterfiy, Concilia Hung. T. 2. pg. 90.

Nicolaus Ellebodus Capellanus, in oratione Tirnaviae anno 1561. kal. Maji ad Archiepiscopum habita, ait:

„Confirmat Christus, nullo temporum spatio Petri fidem exstinctum iri, neque per inferorum portas opprimi et everti posse; cujus orationis ea vis est, ea sententia, quod Ecclesia neque rerum adversarum ictibus frangi, neque oppugnationibus humanae Sapientiaede gradu pietatis dejici poterit.“ — Péterfiy, Concilia Hung. T. 2. pg. 143—144.

Ferdinandus I. in decreto de calicis usu anno 1564. jun. 14. ait: „graviores fidei causas ad Apostolicam Sedem divina dispositione esse reservatas“ — Péterfiy, Concilia Hung. T. 2. pg. 159. ed. Poson. 1741.

Az Evangeliumoknac, mellyeket vasárnapokon és egyeb ünnepeken esztendő által, az anyaszentegyhazban oluasni es Praedicallani szoktanac magarazattyanac masodic részé íratott Telegdi Miklósiul, Esztergomi praepostul. Nyomtattatott Nagyszombatban, az Felseges Romai Csaszarnac kegyelmes engedelmebó'l ugyanazon Telegdi Miklós hazánál MDLXXVIII. Esztendőben, pag 715.

„Nem feietlen láb az anyaszentegyhaz, feie vagyon neki, az pasztoroknac feiedel- me a Christus Iesus, ki kepebeli pásztort hagyot e földön, az ü hiueinec igazgatására, aki azt halgattya, annac ertelmehez szabia az ü értelmét, attul kérd, es attul ért, nem könnyen eshetic teuelygésben. Azt miueltec a regiec, mihelyen valami ketelkedes tamadot ü kösztöc, mellyet magoktul meg nem feithettenec, ottan Romaba irtanac papanac, ü vele feitettettec meg (miképpen sok papaknac, azoknac kerdesekre felelő leueleiböl meg teczic) mégis ma- radtanac a papa magyarazattyan, es a képpen megtartatot tülök az egy pásztor alat, a lé- leknec eggyesege, es az bekeségnec kötele. Nem miuelic azt az eretnekec, sőt engedetlenec az anaszenteghaz pasztoranac, es miuel hog feietlen labac, senkitül nem kerdenec, senkiiül nem figgenec, es senkihez nem halgatnac, nem choda ha soha egy ertelemre nem iut- hatnac, hanem szüntelen való visza vonyas vagyon náloc. Szépén es igazan iria Cyprianus, hog nem egyebünnet tamadtanac az eretnekségec, auagy szarmaztanac a szakadozásoc, hanem chac abból, hogy az Isten papianac nem engednec, es meg nem gondollyac, hogy az anaszenteghazba, egy idő szerent való fö pap es biro vagyon a Christus kepeben, kinec ha az Isteni tanétas szerent az atyafiac mindnyaian engednénec, senki a papoknac gyülekezeti ellen valamit nem indetana, senki az eggyességnec meg oszlatasául a Christusnac eghazat meg nem szákasztanáia, senki maganak teczuen, es fel fualkoduán vy eretnekséget nem szerzene.“

Eszterliázy Miklós Nádor „Értekező levele gr. Nádasdy Ferenczhez“, (szül. 1582. meghalt 1645.) kiadta Toldy Ferencz 1852. pag. 20.

„Igaz dolog az és hitünknek ágazatja, hogy az római pápának a hit dolgában definitiva sententia mondásra való hatalma vagyon,