Circulares litterae dioecesanae anno 1869. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis dimissae a principe primate regni Hungariae et archi-episcopo Joanne Simor

János - Isten irgalmából s az apostoli szentszék kegyelméből

12

háznak hite minden időben? E zsinat a legünnepélyesebben fogja kitüntetni, hőgyőugyanaz, ami volt az első századokban, ugyanaz, ami mindig volt, ugyanaz Ásiában, Amerikában, Australiában, ami Európában, Romában.

Egyik üdvös gyümölcse lesz a zsinatnak továbbá a biztosság, világosság, csalhatatlan kétségtelenség sok tárgyakról, elvekről, nézetekről, melyekről a kath. elmék néhol nem gondolkodnak egyaránt. Több fontos és legnagyobb horderejű kérdés van mai nap, melyek iránt sok nemes kath. elme tétovázik; s magát veszélyes csalódásoknak engedi át. Szól majd ezen kérdésekről a szent zsinat, szól benne a kath. egyház, szól általa a Szentlélek, s nappal lesz, ahol csak szürkület volt, világosság lesz, ahol éjjeli sötétség volt, biztosság lesz, ahol még némi kétség volt. „Mit is igyekezett az egyház a zsinatok áltat elérni, Írja a lerinei Vincze, mintsem azt, hogy amit ezelőtt egyszerűen hittünk, azt ezután tüzetesen higyjük; amit azelőtt lanyhán hirdettünk, azt azután buzgóan hirdessük; amit ezelőtt biztosságban tiszteltünk, azt azt azután gondosabban kiműveljük. Ezt, és semmit mást nem czélzott elérni az egyház az ő zsinati határozataival, semmint hogy az eretnekek ujitásai által felébresztve, az utódok számára Írásban is lepecsételje, a mit az ősöktől hagyományképen átvett. Óh Timotheus! a nálad letett kincset (az igazságot) őrizd meg, tá- voztatván a hiába való szóujitásokat és a hamisan úgynevezett tudomány ellenvetéseit, melyet követvén némelyek a hittől elszakadtak.“

Nincs nagyobb kincs, mint az igazság; legnagyobb kincs a világosan, biztosan, kétségtelenül bírt igazság; ez lesz a szent zsinat gyümölcse.

Kedves híveink! közös a sejtelem, közös az előérzet, hogy uj világrendnek megyünk elébe. A világ ugyan mindig változik, emelkedik, sülyed, arczot változtat, mint- a tenger hullámai. Országok alakulnak, enyésznek, uj országok emelkednek, uj határok jeleztetnek. Az egyház ellenben rendületlenül áll, minden változások közepeit, mert övé az örök igazság; az igazság pedig ugyanaz, tegnap, ma, és örökre. Az uj világ’renddel az egyháznak uj viszonyba kell lépni, de az örök törvényeket megtartva változatlanul. Nem rettegünk az egyházért, hanem csak számtalan egyes emberek lelki üdvösségéért, a nemzetek fönállásáért. Az egyház mindannyiszor kigyógyult az ő sebeiből, de a nemzetek el szoktak halni sebeikben; az egyház felemelkedik, de az elbukott nemzetek nem szoktak felkelni sírjaikból. Nem annyira az egyházat fenyegeti tehát a veszély, hanem a nemzeteket; az egyházat az uj világrendben csak uj dicsőség várja. Nem szomoritóbbak a helyzetek, semmint a melyeken I. sz. Gergely pápa siránkozott, mégis a kér, rend dicsőségei ép azon gyászos helyzetekből születtek, melyeken a szent pápa siránkozott. A kér. világrendje a kér. házasságon, a kér. iskolán, a kér. királyságon, az egyház tekintélyén alapult. Ha a világ az egyháztól, a kér. rendtől elszakad, akkor a világnak kell visszatérni az egyházhoz, nem pedig az egyháznak alkalmazkodni a világhoz; az egyházat sértegethetik, az egyház nem sért senkit; az egyházzal kell tehát kibékülni a nemzeteknek.

Nehéz napokban élünk. A 19-ik század fele már elmúlt; ez a forradalmak százada volt; jön, reméljük Istentől, a kibékülésnek, a megnyugtatásnak, az egyház dicsőségének korszaka is.

Bizalom tehát! Krisztusban kedvelt híveink, bátorság! Az egyházat az Isten kormányozza ; nem avégre engedte az Isten a hullámokat magasra emelkedni, hogy Péter hajóját elsülyeszszék, hanem hogy magasra emeljék. A világ, mint nehéz szülésben, vajúdik, az egyház zavartalanul folytatja örökkévalóságának útjait, s IX. Pius, mintha minden legnyugodtabb volna, a veszélyek folyamában szent zsinatot hivott össze, épen mi-