Circulares litterae dioecesanae a 16-a maji-31-am decembris 1867. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis dimissae a principe primate regni Hungariae et archi-episcopo Joanne Simor
Simor János
11 szabadítja meg, hogy pazar bőkezűséggel a mindenhatónak templomokat, oltárokat emelnek, az ezernyi ezer alakban feltünedező emberi nyomort megenyhitik és megszüntetik • a szeretetnek e parancsa, az embertársát teste- és lelkében rabszolgájává tevő önzést legborzasztóbb hatalmától megfosztva, az emberi szabadságot jogaiba és szentesített becsébe ismét visz- szaállitja; az érzékiség vad tüzét mérsékli; számtalanokat önkénytes szüzességben Istennek szolgálatára indit; a keresztény házasság megáldott frigyében a családok és állam boldogságának alapját lerakja; a szeretetnek e parancsa által a leghősibb erénygyakorlatoknak versenye támad: szentekés vértanuk, — számoknak csak Isten a megmondhatója —kelnek ki a világot leigázó és kormányzó római családok azon sarjaiból, valamint a rabszolgák azon utódaiból, kikre nézve az élet csupán keserves napjaiknak vigasztalan egymásutána volt. Krisztus bölcsesége és szeretetének a sötétség hatalmával, az emberi elme elva- kultsága-, s a szív romlottságával folytatott harcza megfoghatlan sebességgel dicső diadalt aratott, nemcsak Róma és Görögország elvetemültsége, hanem azon bárbár népek vad erkölcse felett is, melyeknek minden szétzúzó lépteik alatt a római birodalom összeomlott. Mint az aranyfényben úszó légáramlat, úgy hatja át a kér. tan és műveltség isteni szereteterővel az eszméket és sziveket, az emberi nemnek minden életviszonyát, magába ölelve tartalmát és terjedelmét mindannak, mit mi napjainkban polgárosodásnak nevezünk, s melynek birtokában a kér. népek minden más népek fölött kitűnnek. Bár mennyi visszaélés történhetik is e szóval, mégis mind az, mi nagy és jó, nemes és magasztos, szép és igaz benne rejlik — tagadhatlanul a kereszténység gyümölcse. *) Most minden egyes embert saját méltóságának eleven érzete, a tevékenység, kitartás, akaraterő és minden tehetségei egyidejű kifejlésének kincse ékesiti; a nő férje társfelének magasságára emeltetett, s a tőlefüggés kötelméért, úgy szólván, gazdagon kárpótoltaik azon tiszteletnyilvánitások által, melyekben oly bőven részesül; a család édes és szoros kötelékei a rend és jog hathatós kezességei által megoltalmazvák. Van egy csudás, magasztos erkölcsi elvekben, az igazság szabályaiban, a becsület és méltóság érzelmében gazdag közöntudat, egy öntudat, mely az egyes erkölcsiségének végromlását túléli, s nem engedi, hogy a bűn orczátlansága a magasság azon pontját érje el melyre az ó korban emelkedett; mindenütt az erkölcsök ama szelídségét találjuk, mely háborúban a nagy pusztításokat kerüli, a béke idején pedig az életet nyugodtabb és ohajtottabbá teszi; ama mély tiszteletet az ember és birtoka iránt, mely az egyesek erőszakoskodását meggyéríti, s a politikai kormány bármily alakjában a hatalomtartók korlátozására üdvös zabolául szolgál; ama lángoló buzgalmat, mely mindenben tökély után sovárg; amaz ellenállhatlan, bár néha félrevezetett, de mindig élénk törekvést, a számos emberi osztályok állapotán javítani; ama titkos ösztönt, a gyöngét oltalmazni, a szerencsétlenen segíteni; amaz ösztönt, mely kitűzött czélja után néha valóban nemes tűzzel tör, s a hányszor czélt vagy tárgyat nem talál, a társadalom szivében tovább élve, ott a bünbánatához hasonló kedvetlenséget és kinérzetet szül; a közeledésnek, testvériségnek és általános emberi szeretetnek ama szellemét, a segély forrásoknak ama ki*) Balmes.
