Circulares litterae dioecesanae a 16-a maji-31-am decembris 1867. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis dimissae a principe primate regni Hungariae et archi-episcopo Joanne Simor
Simor János
6 hasznot szerezzenek. Ha tehát mi ekként, az Isten és az ö anyaszentegyháza parancsainak híí beteljesítésében egymással vetekedünk, egymást buzdítjuk, hívek és állhatatosak maradunk, „akkor Istennek kegyelme a mi Urunk és üdvözítőnk Jézus Krisztus oly kedves és tiszta népévé fog bennünket készíteni, mely a jó cselekedeteknek követője.“ ') Hogy pedig hitetek szilárdan, és bizalmatok sziklaerősen emelkedjék föl azon, a ki mondá: „Bízzatok, én meggyőztem a világot!“2) a Krisztus-hitnek malasztját és erejét, s a mi anyaszentegyházunknak mindig diadalmaskodó hatalmát akarom még előttetek feltüntetni. III. Majdnem kétezer éve már, mióta a íölfeszittetett názaréthi Jézusnak ajkairól a rettegő, s Jeruzsálemben zárt ajtóknál egy terembe összesereglett tanítványok gyülekezetéhez két szócska intéztetett. Az előbbi borzalmas napoknak emléke, a tanítványok lelkét még félelem- és rettegésben tartá. Ekkor az Ur rögtön közéjük lép, e két szócskát hangoztatva: „Pax vobis! Békeség nektek !u Békeség, igaz békeség nektek! Békeség nektek Istentől! Békeség nektek Istenben! De, oh, ezen édes szavak, melyek a szorongó szívbe balzsam és méz gyanánt csepegnek, olyan férfiakhoz intézteitek, kiknek szivében béke nem honolt, leikök alegaggasz- tóbb kételyekkel telvén meg; „mi azt reménylők, hogy ő megváltja Izraelt3) olyan férfiakhoz intézteitek, kiknek kebele félelemtől szorong; „az ajtók betéve voltak ott, hol a tanítványok egybegyűltek volt a zsidóktól való félelmük miatt.“ 4) E békeszó olyan tanítványokhoz intéztetett, kik közöl az egyiknek ajkairól a hitetlenség gyötrelmei e kemény nyilatkozatot sajtolták ki: „Hacsak nem látom az ő kezein a szegek liggatását, és ujjamat a szegek helyére nem bocsátom, és kezemet az ő oldalába nem bocsátom, nem hiszem.“ 6) Ah, ki fog ezen férfiak keblébe békeséget önteni?! Az, a ki mondá: „Békeség nektek!“ A békeség fejedelme azután rájok lehelvén, mondja: „Vegyétek a Szentleiket!“c) És ime , a felettük szétömlött Szentlélek őket mennyei fényével felvilágositja, hatalmával megerősíti, bátorságával felgyulasztja. A kételyek eloszlanak, a hitetlenség száműzetik,.a csüggedő félelmet hősi bátorság váltja fel, az igazság a lelkeket felszabadítja, melynek az Istentőli és Istenbeni béke lesz boldogító, mennyei gyümölcse. Fordítsátok tehát lelki szemeiteket ezen Jézus tanítványai keblében rejlő béke- ségnek kincsére, és lássátok, miként szélednek el, hogy e békeségnek egy világot hódítsanak meg, melynek egyik része, ezen isteni békeségnek forrását, a keresztnek áldozat-oltárát bolondságnak, másik része pedig botránynak tekinti. Az apostolok egy Istentől elpártolt világnak mélyébe törnek, mely Teremtőjéről, az ő imádása és dicsőitéséről megfeledkezvén, utálatos bálványai és álisteneinek számára oly torztiszteletet alkotott, milyet neki a szenvedélyek féktelensége, és annak undokteljes álnoksága sugalt, „ki kezdettől fogva gyilkos volt.“7) ') Tit. L. 2, 14. — 2) Ján. 16. 33. — 3) Lukács. 24, 21. — 4) János. 20, 19. — 5) János. 20, 25. — 6) János. 20, 22. — 7) Ján. 8, 44.
