Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1935.

II.

/

800. sz. Főpásztor nagy böjti szózata.

Krisztusban Szeretett Híveim!

Az üdvösség napjai virradnak reánk hamvazószerda beköszöntésével, amikor a komoly szertartásra hivó harangszó a gondtalan élvezetek röpke percei után az örök igazságok és értékek megfontolására szólít. Jó is, hogy fülünkbe súgja a szent egyház a komoly mementót s figyelmeztet, hogy meg ne feledkezzünk legnagyobb érdekeinkről, mert a világ bizony mintha csak állandó farsangot ülne, nem veszi észre mint inog és omlik minden, aminek értéke van s ami fölött a meggondolatlan emberek esztelenül táncolnak vagy civakodnak. De ha más lelki értékek pusztulása is fájdalmas, mégis legaggasztóbb, hogy veszendőbe megy amin minden földi boldogság de örök remény is nyugszik — a nagy felfordulásban, melyben élünk, félelmetes módon meginog a hitvesi hűség.

Hiába törekszünk a gazdasági élet biztonságát megszerezni, ha az emberi erőfeszítés sikerét nem támasztja alá mint legszentebb törvény, a hűség. Meddő kísérlet az emberek millióit a haza szent érdekeivel szemben önzetlen lemondásra és áldozatkészségre hangolni, ha abban az első szent kötelékben, melyet a család jelent, nem látják a kitartás és odaadás nevelő példáit. S akár osztály-érdekek igazságos rendjét, akár nemzetközi viszonylatok szabályozását, akár egyesek között való megértést akarunk — a siker feltétele a hűség, Isten gyermekeihez méltó erkölcsi rend és boldogság forrása pedig, mert a társadalom alapsejtjének életeleme, a hitvesi hűség.

Semmiféle földi kötelemről nem szól az Ur Jézus oly komolysággal, mint a hitvestársak kölcsönös hűségéről: „Az Asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akár csak az Urnák, mert a férfi ép úgy feje az asszonynak, mint Krisztus az egyháznak. Ti férjek pedig szeressétek feleségteket, amikép Krisztus is szerette az egyházat és önmagát adta érette avégett, hogy megszentelje és megtisztítsa a víz fürdőjében, az élet igéjével s dicsővé tegye magának az egyházat, hogy sem folt, sem ránc, sem más efféle ne legyen rajta, hanem legyen szent és szeplőtelen. “b E szavakban ünnepélyesen jut kifejezésre az a legtitokzatosabb, de egyúttal legkomolyabb viszony, mely a hitveseket egybe- füzi s őket az élet minden örömével, fájdalmával szemben közös szolgálatra leköti. Valóban nem szentelhette meg Krisztus jobban a hitvesi hűséget és kölcsönös szeretetek mint amikor ahhoz a szent szövetséghez hasonlítja e földi kapcsolatot, amely fönnáll közte és az 0 szent egyháza között. Amint Krisztusnak minden gondolata, szivének minden dobbanása sőt kiontott utolsó csepp vére azt célozza, hogy az anyaszentegyház megőrizze e földön az Ő igazságát és rajta keresztül az életszentség lehetőségét, úgy hangoztatja, hogy a férj és feleség viszonya is ugyanily komoly, teljes és szent legyen.

Felületesen gondolkozó emberek, a pillanat káprázata alatt élő, annak múló örömeit hajszoló lelkek boldogságukat kereshetik külső csillogásban, szépen csengő üres szavakban, hiú Ígéretekben, de ezeken nem épül fel boldogság és ») Ef. V. 22.-27.