Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1935.

II.

8

állandó megelégedést szerző jövő. Ép úgy lehetnek — és igen sokan vannak is — akik az anyagi művelődésben és földi kényelmet biztositó eszközök felhalmozásában látják az emberiség igazi fejlődését s csak akkor — mint annak manapság is tanúi vagyunk — amikor a kincsek és anyagi javak szédítő tömege szinte agyonnyomja az embert s nem találja boldogságát mert elvesztette a lelkét, eszmélnek rá, hogy az igazi öröm lelki ajándék. S a hozzánk legközelebb eső emberi kör, amelyben gyermekkorunktól utolsó leheletünkig tulajdonkép egyedül éreztük magunkat igazán otthon, a családi tűzhely, sem javainak bőségében, vagy múló örömeinek gazdagságában, hanem abban a lelki kapcsolatban bírja értékét és boldogító erejét, amely kiállja a próbát minden bajjal és megrázkódtatással szemben, melyet hűségnek mondunk.

Amikor a hűség meginog, minden megrendül. Hiába építenek díszes hajlékokat, hasztalan bástyázzák körül jogi biztosítékokkal a családi örökségeket, meddő erőlködés büntető rendelkezésekkel vagy kegyetlen őrökkel védeni a családi szentélyeket — a lelket sem pénzzel, sem erőszakkal, sem jogszabályokkal nem lehet pótolni, annak önmagát kell átadni, s az Istentől ihletett és általa megszentelt kölcsönös lelki átadás, mely a keresztény házasság gondolata s melyet hitvesi hűségnek nevezünk, a boldogságnak egyetlen tiszta forrása. Ahol nem múló szenvedély, sem földi érdek az összekötő kapocs, hanem hü lelkek minden viszontagsággal dacoló kölcsönös odaadása s Istenben való egyesülése, ott nem kell rabszolgákkal vagy kémekkel őrködni a családi élet ártatlansága és boldogsága felett. Ez pogány népek kiváltsága, melyeknél a családalapítás üzlet vagy csere tárgya, s ép azért az ekként szerzett boldogsága bizalmatlanság és kegyetlen gyanú védelme alatt él csak kétes biztonságban. A keresztény hitvestársak hűségének forrása Isten kegyelme, mely frigyüket ihlette s annak egyúttal legbiztosabb őre is, mert ahol a házasság ugyanaz a nagy titok, mely Szent Pál apostol szerint Krisztus és az Ő egyháza között fennáll, ott nem félelem és bizalmatlanság,

hanem égi kegyelem világossága és melege annak védelme és erőssége.

A keresztény hitvesi hűség megértés forrása. A féltékenység ördöge, mely annyi családi tűzhelyt rombol össze s annyi boldogtalanság szülője, ismeretlen ott ahol a hitvestársak között Krisztus hite és kegyelme jelenti a köteléket. Már az ószövetségi szentiró fejezi ki azt a nagy örömet, melyet a hitvestársak egyetértése jelent, amikor azt mondja : „Három dologban talál gyönyörűséget a lelkem, melyek kedvesek Isten és ember előtt, ezek: a testvérek egyetértése, a jóbarátok szeretete, s a férfi és nő, ha megértik egymást.“') S ugyancsak ő az emberi együttélés egyik legnagyobb csapásának tünteti fel az oktalan féltékenységet, mely a családi tűzhely békéjét oly gyakran feldúlja, amikor azt Írja : „Szivbeli fájdalom és gyász a féltékeny asszony. Ostor a nyelve, mely közlékeny mindenkivel szemben.“ S az élet nagy ismeretével hozzáteszi: „A rossz feleség, mint a lötyögő járom az ökrön, ki hozzáér, mintha skorpiót fogna.“l 2) Valóban az életből vannak ellesve e megállapítások s az örök igazság isteni sugallata által szentesítve. A mindennapi tapasztalat számtalanszor igazolja az írás szavát, mert a sok meddő harc és kölcsönös marcangolás, mely a hitveseket nem egyszer egymással szembeállítja a barátoknak s főleg gyermekeknek fájdalmára, legtöbbnyire az oktalan és szűkkeblű féltékenységben bírja okát, mely azért tépi szét gyakran a szent köteléket, mivel nélkülözi ép ezen szent jelleget.

Ahol a hitvestársak lelki és szent kapcsolatban élnek, amint Isten törvénye és az anyaszentegyház üdvös tanítása kívánja, s nem pillanatnyi ötlet és tetszés fűzi egybe a férjet és feleséget, szintén lehetnek nehézségek és a házasélet egén borúlátók, de Isten törvényének tudata és kegyelmének ereje a hitéletet élő házastársakat egymással szemben méltányosságra, és ha úgy fordul türelemre, hangolja. Mily fölségesen hangzik Szent Pál apostol szava: „Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akár csak az Urnák, mert a férfi ép úgy feje az asszonynak, mint Krisztus az egyházl) Eccl. XXV. 3.-) Eccl. XXV. 8.