Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1932.
III.
13 500. sz. A főpásztor nagy böjti szózata.1) III. Krisztusban Szeretett Híveim ! Emberemlékezet óta nem csendült meg oly alkalomszerüséggel a nagy- böjti ének népek ajkán, mint napjainkban „a Keresztfához megyek, mert másutt nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek Bárhova tekint a szem, akárhol keres is nyugalmat és vigasztalást a lélek, mindenünnen mintha visszahangoznék Szent Pál apostol szava: „Kívül harcok belül félelem.“2) A békéről szónokolnak a világ legkiválóbb elméi s a háború borzalmai dúlnak nemcsak keleten, hanem — hol titokban, hol nyíltan — minden nemzet kebelén belül. A társadalmi osztályoknak ép úgy mint a nemzeteknek egymáshoz való viszonya bizonytalanná és veszedelmektől terhessé vált, s e körülmények között sem a nyugodt emberi együttélés, sem a zavartalan szellemi haladás, sem az anyagi javak nemes és emberhez méltó élvezete nem remélhető. Amikor a társadalmi bomlás e szörnyű tüneteit látjuk nem tehetünk úgy, mint a pogányok szokták, hogy ölhetett kézzel várjuk a végzetet s átengedjük magunkat egy elkerülhetetlen sors szörnyű pusztulásának, hanem mivel lelkünk Isten szavaiban és egyszülött Fia életében égi világosságot és útbaigazítást nyert, hogy a történelmi események legmélyén rejlő okait a bajoknak megláthassa és a fölemelkedés lehetőségének biztosítására a népek elé tárhassa: szent hitünk tanításának világánál értsük meg, mi a reánk nehezedő sok gondnak és szerencsétlenségnek tulajdon- képeni forrása s hol kell keresni az utat és eszközöket, amelyek igénybevételével, ha nem is szüntethetünk meg e siralmak völgyében minden bajt, mégis emberhez legalább némileg méltó együttélést, megértést és haladást biztosíthatunk. Ha önámitástól menten keressük az igazságot, elhisszük a próféta szavát: ]) Böjt Ii. vasárnapján minden plébánia-templomban a szószékről a híveknek felolvasandó. a) II. Kor. 5. „Veszedelmed tenmagadtól vagyon Izrael.“') A világot sújtó sok nyomorúságnak, az embereket széttépő temérdek békétlenségnek, a megélhetés tenger gondjának oka nem gazdasági törvények rideg érvényesülésében vagy üdvös hatásaik megakadályozásában van első sorban, hanem a gazdasági zavarok, a társadalmi és nemzetközi ellentétek is abban lelik magyarázatukat, hogy a mennyei Atya fogalmának elhalványulásával elhalványult és meggyengült egyúttal az a felebaráti szeretet is, mely ha a lelkeken uralkodik minden anyagi baj és minden kedvezőtlen történelmi alakulat dacára az islen-fiu- ság és krisztusi testvériség erejével rávezet és megsegít, hogy ha nem is jómódban és gondtalanul, de testvérek módjára tudjunk szerény viszonyok közt, sőt szűkös helyzetben nélkülözve is, családot alkotni, melyben bárkinek baja mindenki másnak gondja, s minden egyesnek öröme, az egésznek boldogsága. Szentséges Atyánk, a római pápa, legutóbbi karácsonyi szózatában méla fájdalommal állapította meg, hogy nincs célja a békéről szólnia az emberekhez, mert nem akarnak Istenre és az Ő földi helytartójára hallgatni, s ezért a békét csak Istennel való szent társalgásban keresi és reméli. Megdöbbentő e komoly atyai szó, melynek értelme, hogy nincs béke és boldogság, mert „mindnyájan a magukét keresik s nem ami Jézus Krisztusé.“2) Már pedig emberek megértése s egymással szemben való jósága Isten kegyelmében gyökerezik, s akik elfordítják arcukat az Atyától, azok nem gondolnak szeretettel és főleg áldozat- készséggel a testvérre sem. A veszedelmek nem törvények betűjéből, hanem lelkek rosszindulatából áradnak szerteszét. A lelkek pedig meg nem javulnak addig, mig azokban újból Isten szelleme nem világit és melegít, hanem a gonosz szellem önzést és gyűlöletet árasztó indu') Oz. XIII. 9. I -) Phil. II. 21.
