Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1932.

III.

14 lata uralkodik. Mi a magyarázata annak, hogy sokan a legszegényebbek közül kész­ségesebben sietnek hasonló nyomorban sínylődő embertársaik megsegítésére, mint a földi szerencse kedvencei, ha nem az, hogy az előbbiek Isten sugallatát meg­hallják, mig az utóbbiaknak az csak „zengő érc és pengő cimbalom“, amelyet egy pillanatig élveznek, de annak komoly következtetéseit helytállásra és segítésre le nem vonják, mivel nekik Isten és az Ő szent Üdvözítője csak régi emlék, ér­dekes kép, de nem az élet gyökere és koronája, minden emberi törekvés és erkölcsi nagyság magyarázata és pe­csétje? Ahonnan Istent száműzték, ott az 0 helyét az önimádás és önzés foglalja el, mert „Szeretet az Isten és aki a szere- tetben marad Istenben marad és az Isten őbenne“,1) mig a mindennapi élet ezer tapasztalata s a történelem csalhatatlan ítélete meggyőz róla, hogy ahol az em­berek elfordultak az egy igaz Istentől, elvesztegették mindazon nagy lelki érté­keket is, melyek az Ő lényéből árad­nak s válnak az emberi élet legna­gyobb dicsőségévé és egyedül méltó örömévé. Ne csodálkozzunk azon Krisz­tusban Szeretett Híveim, hogy amily mértékben fogy az istenfélelem, ugyan­abban az arányban gyarapodik a föl­dön az irigység és gyűlölet szelleme. Az emberek vagy Istenüket keresik vagy önmaguknak hízelegnek s az Istennek tartozó áldozat helyett a maguk szenvedélyeit elégítik ki. Akik Isten or­szágát üldözik földi paradicsomot ígér­nek, de ebben az Ígért földi boldogság­ban minden egyes alkalommal azt lát­juk, hogy megértés és testvéri szeretet helyett mindenek egymásra törnek és egymás vesztét készítik elő. Volt-e va­laha oly kegyetlen zsarnokság és gyű­löletes uralom, mint amely abban a vöröspokolban garázdálkodik, ahonnan az Istent teljesen száműzték s az emberi szenvedélyeket korlátlanul fölszabadítot­ták? Ahol azt ígérik, hogy a papok ta­nítása helyett s az Isten kigunyolt tör­vényeinek pótlására a felsőbb szem­pontoktól független ember boldogságát fogják meghonosítani, ott azt látjuk — a szerencsétlen bolsevista Oroszország­ban — hogy minden emberi kötelék 0 i. Ján. IV. 16. meglazul, az egymással szemben tartozó tisztelet és méltányosság elsorvad, s az emberek nem testvérekként élnek egymás mellett, mint ahogy Krisztus rendelte, hanem mindenki mindenkinek ellensége, mint ahogy az ördög kívánjaV A leg­szentebb emberi kötelékek felbomlanak, a család szétzüllik, barátok és ember­társak ádáz gyűlölettel támadnak egy­másra, ahol az Isten lelke nem uralkodik. Az Istentől elfordult nemzedék üldözi és pusztítja mindazon intézményeket, amelyek Isten szeretetének jegyében tö­rekszenek Isten fiaihoz méltó földi életet közénk varázsolni. A templomokat nem azért rombolják le és gyújtják fel, mert azok bárkinek ártalmára lettek volna, hanem csak azért, mivel a lelkűkben meghasonlott s gyűlölettel táplálkozó emberek irigylik azt a boldogságot, me­lyet „a jámbor lélek Isten közelében és az 0 szent hajlékában élvez. Krisztus leghívebb szolgáit nem azért üldözik az ő ellenségeik mivel talán rosszra taní­tották volna az embereket, hanem azért, mivel a bűn természetéhez tartozik, hogy nem tűri közelében az erényt s ellensé­get lát mindenkiben, aki nála jobb és megelégedettebb. A jezsuiták az egész világon s igy Spanyolországban is vég­telen sok jót müveitek, embertársaik lelki épülésén fáradhatatlanul tevékeny­kedtek, maguk számára semmit sem igényeltek csak azt az örömet, hogy a lelkeket jó útra terelhetik: s mégis a felforgató forradalmárok hajlékaikból ki­űzték s száműzetésbe küldték őket és elfelejtették minden nagy érdemüket, ön­zetlen áldozatkészségüket, sok százezer ember ingyenes nevelése körül kifejtett buzgalmukat csak azért, mivel a rendet, engedelmességet, tiszta erkölcsöt szol­gálták és keresték, ellenségeik pedig a gyűlölet uralmát áhitván, Isten leghívebb bajnokait s az emberszeretet legoda- adóbb szolgáit nem tűrhették. S ha azt látjuk, hogy a magukat müveiteknek nevező népek ezeket az igazságtalan és gyűlöletes intézkedéseket egykedvűen tű­rik, a lelkűnkön uralkodó igazságérzet és őszinte emberszeretet parancsolja nekünk, hogy a gyűlölet tobzódásával szemben hangosan tiltakozzunk s Istent kér­jük, hogy a széthúzás és rontás szel­leme helyett újból a testvéri megértés legyen úrrá mindenütt s adja vissza

Next

/
Thumbnails
Contents