Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1931.

II.

7

ség tudatának oly elsorvadására vezettek, hogy annak nyomán megbomlani kezd mindaz, ami eddig bensőség, kölcsönös szeretet, türelem, jövőt hordozó áldozat és legbájosabb földi boldogság és ígéret ajándékaként a családi otthonban föltalálható volt.

Nem az anyagi válság a világ főbaja, hanem az erkölcsi bizonytalanság, mely a nyugodt emberi együttélést lehetetlenné teszi. Az erkölcsi bizonytalanság gyökerei pedig a családi otthon válságában vannak, mely elvesztvén szent és szilárd jellegét az emberi együttélés minden vonatkozásában érezteti bomlasztó és rontó hatását. Ha a családi élet meggyógyul, ha az elprofanizáll házasság újból visszanyeri szent jellegét, ha a hitvesi hűség nemcsak költői képzelet tárgya lesz, hanem az élet örömeinek, de keresztjének is, kölcsönös megosztására és viselésére fog kétségbe nem vonható jogcímet nyújtani, ha a keresztény család újból visszatükrözi majd a Szentcsalád jóságát, hűségét és egyszerűségét, akkor remélhetünk az egyéni és családi erények megújulásán keresztül oly közszellemet, mely erőt fog adni a gazdasági és politikai válság nélkülözéseinek elviselésére s veszedelmeinek leküzdésére. A tiszta családi élet a megelégedett földi boldogság forrása, ez XI. Pius pápa lelkének szent meggyőződése, ezért szól oly nyomatékkai körlevelében szülőkhöz és gyermekekhez, nevelőkhöz és államférfiakhoz, hogy az uj pogány szellem kiküszöbölésével a családi tűzhely áldásán keresztül induljon meg az egész emberi társadalom regenerálása s elveszett békéjének és megelégedettségének visszahóditása.

E nagy gondolatokat és reményeket a pápa alkudozás és részmegoldást nem ismerő lélekkel és határozottsággal az ősi katholikus tan és erkölcsi törvény sértetlen érvényesítésével támasztja alá. Ha sehol máshol, az emberi társadalom alapját jelentő házasság és családi élet elveinek és szabályainak hirdetésénél sem, térhet el a pápa attól az igazságtól, melyet Krisztus és apostolai hirdettek s mely talán sokszor kemény és egyesek érdekén tulteszi magát, de mindig üdvös és az összeség szellemi és erkölcsi javát biztosítja. A pápa, mint mindenütt, a családi élet elveinek magyarázatában

legfőképen csak az igazság oszlopának és erősségének szerepét töltheti be s ezért sem egyénekkel sem érdekekkel sem divatokkal sem emberi törvényekkel meg nem alkudhat, hanem csak arról gondoskodhat, hogy Isten igazsága és szentsége érvényesüljön legfőképen ott, ahol az Isten országa jövő fejlődésének magjait vetik el. Ezért a pápa nem tehet engedményeket annak a korszellemnek, mely a házasságban puszta jogügyletet vagy földi érdekek kielégítését látja, hanem változó emberi vélemények fölé emelkedve hirdeti, mert kell hirdetnie, a házasságnak az egyéni akarattól független s minden emberi szempont fölött álló jelentőségét. „A házasság lényege úgymond már nem az emberi szabadságtól függ, úgy hogy aki egyszer házasságot kötött az mór a házasság isteni törvényeinek és lényeges tulajdonságainak aló van rendelve.“ S ezt az álláspontot elfoglalni a katholikus hitnek, tehát legfőbb őrének is, azért kell, mert csak lelkek összeforradása az igazi házasság, melyben Krisztusnak és az ő anyaszentegyhózónak szent frigye tükröződik. „Á házasságban valójában a lelkek kapcsolódnak és fonódnak egybe, még pedig előbb és szorosabban, mint a testek, nem az érzékek és érzelmek múló hajlandósága, hanem az akaratok megfontolt és erős eltökélése alapján. S a lelkek egybetevéséből származik Isten rendelése folytán a szent és elválaszthatatlan kötelék.“

Ennek az alapgondolatnak a házas együttélésre levonandó összes komoly következtetéseit a pápa minden alkudozást kizáró módon hirdeti és szentesíti. A kereszténység s az egész emberiség atyjának aggódó gondja nyilvánul meg szavaiban, mikor rámutat a házasság javai közt az elsőre, a gyermekre. Arra a gyermekre, akire való tekintet tulajdonképen jogcíme minden házasságnak s amelyikről való megfeledkezés gyászos kiváltsága a mi korunknak. Hogy az emberiség éljen és boldoguljon, hogy sem a csalód, sem a nemzet fája el ne száradjon, hanem folyton uj gyümölcsöt hajtson s az örökkévalóság gondolatát a földi élet szüntelen szent sarjadósóban példázza és valósítsa, ez a nagy isteni gondolat, s ez a pápa komoly figyelmeztetése egy nemzedék számára, mely