Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1927.
VII.
1601. sz. VII. Dr. CSERNOCfi JÁNOS bíboros, hercegprímás. 1852—1927. A gyászharangszó, mely a magyar Sión fájdalmát zokogja világgá Csernoch János bibornok-hercegprimás halála felett, mindenkinél élénkebb visszhangot vált ki a Csanádi egyházmegye papjainak és híveinek szivéből, mert a mi egyházmegyénk nem csak Magyarország prímását kiséri az esztergomi bazilika kriptájába, hanem Szent Gellért püspöki székének a büszkeségétől is búcsúzik. S ha az esztergomi ravatal fölött elhangzik majd Magyarország egyházfejedelmének nagyságát dicsőítő sok ékes szó, a boldogult főpap emlékének legméltóbban és legegyháziassabban az a hálaszó és könny fog adózni, mely első egyházmegyéjének szivéből fakad a Krisztus lelke szerint való püspök sírja fölött. ' Csernoch Jánost akkor adta az isteni Gondviselés püspökül a Csanádi egyházmegyének, amikor reá a legnagyobb szükség volt. Amikor évtizedek során át betegséggel viaskodó főpásztorok az egyházi kormányzat rendes menetét is csak áldozattal tudták biztosítani, a rendkívüli időviszonyokban rejlő s az egyházi élet alapjait meg- őrlő történelmi veszedelmeket pedig inkább csak szenvedték mintsem megtörték: a papi buzgalom hevétől fütött, a legelső egyházkormányzati iskolában nagyranőtt s modern politikai iskolát sikerrel végig járt és végig küzdött Csernoch János a Csanádi egyházmegye élén a legválságosabb időben a hitélet és katholikus önérzetet újraélesztő apostoli munkát végzett.
