Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1927.

III.

11

az legyen az én akaratom s egyúttal békém s boldogságom.

Kedves Hiveim, hallgassunk a próféta szavára : „Veszedelmed tenmagadtól vagyon, Izrael! Csak nálam a te segítséged“.1) Értsük meg főleg e szent időben, hogy édes anyánk, az Egyház, nem ok nélkül és nem szeszélyből korhol és serkent magunkbaszállásra, önmagunk legyőzésére, érzékeink fékezésére; mert ha az erkölcsi, családi és társadalmi fegyelem kötelékei tovább lazulnak, menthetetlenül elvész a keresztény társadalom. Néhány napja csak, hogy az amerikai Egyesült Államok elnöke üzenetet küldött a kongresszusnak s abban azt irta, nem nagyobb gazdasági boldogulásra van szükségünk, hanem több erkölcsre; nem nagyobb nemzeti erőkifejtésre, hanem több hitre; nem jogszabályokra, hanem igazságra; nem abból kívánatos sok, amit látni lehet, hanem amit nem lehet látni. Hát ha a hatalmas Amerikának ez a nagy szüksége, akkor nekünk szegény magyaroknak százszor inkább kell erre törekedni. Amint az Apostol Írja: „Az éj — a pogányság éjjele — elmúlt a nap pedig elközeigetett. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit és öltözzünk a világosság fegyvereibe. Mint nappal, tisztességesen járjunk, ne tobzódásokban és részegeskedésekben, nem ágyasházakban és szemtelenségekben, nem versenyzésben és irigykedésben, hanem öltözzetek az Ur Jézus Krisztusba.“9’) S ugyanő más helyen könyörög mint édesszülő a vásott gyermeknek : „ Újuljatok meg telketekben és elmétekben és öltözzetek uj emberré, ki Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.“9) Az legyen böjtölésünk, az imádságunk célja, hogy Krisztusban ujraszü- lessiink s megszentült lélekben megelégedett életet hordozzunk. Ne azért végezzük az önmegtagadás gyakorlatát, hogy „láttassunk az emberektől“10), hanem hogy erőt és áldást nyerjünk gyarlóságaink és rossz szokásaink levetésére, a hivő ősök erényeinek felújítására s hogy lélekben meggyógyulva helyreállítani tudjuk azt a szegény hazát, melyet fiainak engedetlensége és gyenge akarata buktatott meg s meggyőződéses

7) Oz. Xlll- 19.

8) Rom. Xlll. 12-14.

9) Eph. IV. 23-24. 10; Máté VI. 18.

hűsége és önzetlen áldozatkészsége emelhet csak újból fel.

Szálljunk magunkba, s megalázottságun- kat erkölcsi és anyagi nyomorúságunkat látva ne jajgassunk, bűnbakokat ne keressünk, üres Ígéretekkel másokat és magunkat is ne ámitgassuk, hanem fogadjuk el az Ur Jézus szavát: „Ha bünbánatot nem tartotok, mindnyájan hasonlókép elvesztek'1. n)Amidőn e szózatomat az egyházmegye szószékeiről felolvassák, azon a vasárnapon kezdődik a húsvéti szentgyónás és áldozás ideje. Csengjen fülünkben s rázza fel lelkünket az Egyház szigorú parancsa : Bűneidet minden esztendőben az Anya- szentegyház törvénye szerinti áldózópapnak meggyónjad s legalább husvét táján az Oltáriszentséget magadhoz vegyed. Kedves Hiveim, végtelenül fájdalmas dolog az, hogy igen sok katholikus hivő ezt a törvényt ép úgy elhanyagolja mint más vallási kötelességet is. Pedig aki magát nem fékezi s hozzá még töredelmet sem ismer, mi más lehet annak a vége mint teljes elszakadás Istentől, megátalkodás a rosszban és a végső kárhozat?

Emlékezzetek jó szüléitekre és elődeitekre, kik megtartani kívánván nemcsak a családi házat, hanem még inkább az ősi erkölcsöt és családi becsületet, valamikor kézen fogva vezettek titeket a templomba a bűnbánók zsámolyához s az Ur asztalához. Jusson eszetekbe mennyi szent elhatározás, ujult munkakedv, javulás és béke áldása fakadt abban a pillanatban, amint feltört szivetekből a szó: Atyám vétkeztem, de már nem kelek föl többé ellened s nem török többé lelkem ellen, csak fogadj be ismét szolgáid közé! S mennyivel jobbak, mennyivel igazságosabbak lettek az emberek, gondosabbak a szülők, engedelmesebbek a gyermekek, amikor leborultak az Ur fölsége előtt s az ő jóságos, megbocsátó keze fölemelte őket! S amikor erre emlékeztek, ne tűrjétek, hogy ez csak régi, boldogabb idők halvány emléke legyen, hanem keljetek föl mindannyian, térjetek vissza Atyátokhoz s az ő megbocsátó kezéből fogadjátok el mostani nyomorúságunk orvosságát is, „hogy ellenségeink kezéből megszabadulván, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban öelőtte minden napjainkban."12)

n) Luk. Xlll 5. vi) Luk. 1. 74-75.