Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1926.
III.
13 501. sz. Főpásztor nagybőjti szózata. III. Krisztusban Szeretett Híveim! Megkondult a komoly magábaszállás idejének elérkeztét hirdető harangszó, fejünkre hullott az elmúlást jelentő s örök felelősségünkre emlékeztető hamu, beléptünk a nagyböjt bünbánatosés önmegtagadó évszakába, s én főpásztori szivem egész érdeklődésével és szereteiével szólok hozzátok: Értsétek meg Krisztus szavát és főleg jóságát, s térjetek vissza hozzá; ne keményítsétek meg sziveiteket, hanem legyetek fogékonyak az édes Anyaszentegyháznak javulást, lelki föl- emelkedést sürgető és könnyhullatással megszentelt tanításával szemben, s állítsátok vissza törvényeit éltetekben és házatokban; halljátok meg lelkipásztoraitoknak s főpásztorotoknak a bűnök pusztájában kiáltó szavát, mely figyelmeztet, tanít és fenyeget, hogy amit ellenséges fegyver el nem vett, azt elveszíti lelki puhaság, élvhajhászat, igazságtalanság- és erkölcsi sülyedés, tehát forduljatok vissza s térjetek meg bűneitekből, mert „ha bünbánatot nem tartotok, mindnyájan hasonlóképén elvesztek“v). A bűnbánatra hivó szózat hangzott végig az egész ó-szövetségen s az Ur prófétáinak folyton visszatérő figyelmeztetése a Példabeszédek könyvének komoly intelme: „Az igazság fölemeli a nemzetet, a • bűn pedig szegényekké teszi a népeket,“'1 2) szegény, koldus sorba taszít, melynek szégyene nem annyira a testet fedő rongy, hanem a lelkek megalázó üressége és rongynál szégyenletesebb értéktelensége, melyből csakis a töre- delem könnyeivel és szent Ígéreteivel lehet kiemelkedni. „Irgalmazz nekem Isten a Te nagy irgalmasságod szerint“3), Dávid király bűnből menekülést kereső zsolozsmás sóhaja tölti meg az egész ó-szövetséget. A bűnbánatot sürgető komoly figyelmeztetéssel lép be az Ur Jézus a világba, mert mint az evangélista írja: „Kezdte Jézus tanítani és mondani: Tartsatok bűnbánatot! mert elközelgettmenyeknek országa. „4) Ezek voltak első szavai s a Kálvárián elvégzett utolsó tette volt ugyanezen szó megrendi- tően komoly hangsúlyozasa s nem csoda, ha még a kegyetlen hóhérok is mellüket verve tértek haza a bűnbocsánat áldozati hegyéről. Térjetek meg bűneitekből és tartsatok penitenciát. Kedves Híveim, ez a Ti édes Anyaszentegyházatoknak is folyton visszatérő figyelmeztetése. Mert tudja ez a jóságos anya, hogy gyermekei lehetnek szegé- nyek, gyöngék, elnagyatottak, de ha az erény és bűn harcában akár szivünk rossz gerjedelmeit, akár a gonosz lélek vagy bűnös világ kártevő cselvetéseit legyőzzük, gazdagabbak és hatalmasabbak vagyunk a világ minden hatalmasainál, azért buzdít és figyelmeztet, hogy hagyjuk a bűnt s térjünk Istenhez, mert ezzel a legnagyobb győzelmet aratjuk s földi és örök nyugalmunkat biztosítjuk. Erre figyelmeztetnek a szentek szavukkal és példájukkal. Ezt hirdetik napnap után a lelkipásztorok. Ezt a célt szolgálják a szentségek, melyekből szünet nélkül árad a bünbocsánat kegyelme. Áldott lélek, boldog nép, mely annyi fölemelő példa és eszköz között megtalálja a lelki szabadulás és megújulás módjait és útjait. De különös nagy gonddal munkálkodik az anyaszentegyház a bűnből szabadulni kívánó lelkek üdvén azon szent esztendőkben, amelyek során híveit a világ minden tájékáról Rómába, hol az egyház szive dobog, szólítja, hogy ott a legnagyobb, vagyis jubileumi, búcsút elnyervén, a bűnök minden büntetésének bocsánatát steljes lelki megújulást nyerjenek. Az elmúlt jubileumi szentév is látta a keresztény világ nagy felbuzdulását és Rómába sereglését, semmiféle földi remény által nem kecsegtetve, hanem kizárólag a Szentatya áldása és a legteljesebb búcsú engedmények kegyelme által szólitgatva, látogatni a szenthelyeket, buzgó imádságban, lelkes énekekkel kérni Isten ') Luk. XIII. 3. 2) Péld. XIV. 34. 3) Zs. 21. 1. 4) Máté IV. 17.
