Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1925.
III.
12 Megdöbben a szivem, ha hallom és látom, mily szakadék tátong a különböző társadalmi osztályok között, és aggódva vetem föl a kérdést, mi lesz e néppel újabb történelmi válság idején, ha öntesivérét meg nem ismeri, hanem ellenségként tör reá? Bizony Szent Pál apostol szavai valósulnak majd meg rajtunk: „Ha ti egymást marjátok és rágjátok, meglássátok, hogy egymást föl ne emésszétek.“1) Valami keserű fájdalom látni és érezni, hogy akik alant vannak, irigy gyűlölettel viseltetnek azokkal szemben, kiket a szerencse forgandó kereke fölemelt, s viszont akik révbe jutottak oktalan megvetéssel sújtják, kik odalenn küzködnek és fáradnak. Hát nem egy a hitünk? Nem egy a keresztsé- günk? Nem egy a Krisztusunk? S vájjon az a vagyon vagy hatalom, mely elválaszt minket, többet ér-e, mint a világ e legnagyobb kincsei és dicsőségei? Hallani minduntalan, hogy urgyülölet rabja lett a magyar nép, s átok van rajtunk, ha ez igaz, mert az a nép, mely törvényes vezetőit gyűlöli, törvénytipró népámitók zsákmánya és rabszolgája lesz. Nézzetek körül a világban: ahol Isten parancsait megtagadták, s az Istentől rendelt elöljáróktól elfordultak, szívtelen gonosztevők zsarnok uralma alá került a nép, s nincs a törvény uralma alatt átélt szerencsétlenség, mely ahhoz a szörnyűséghez volna mérhető, melyet a népek hiszékenységével visszaélő hazug népbarátok zúdítottak áldozataikra. Vagy volt-e valaha ahhoz fogható szolgaság és nyomorúság meg éhség, melyet a szerencsétlen orosz népnek szereztek urgyü- lölő és gyilkoló lelkiismeretlen zsarnokai? Hát ezért a földi pokolért lelkesedjünk csak azért, mert földi paradicsommal ámítanak „az emberi bölcseség hitető igéinek“'2) ravasz Írástudói? Nem, akkor már inkább megmaradunk törvényes elöljáróink mellett, akiknek urasága bizony legtöbbször csak áldozatos szolgaság az ország és egyház érdekében s leplezett nyomorúság a közérdek, tehát a nagy tömeg, a nép szolgálatában. De azért komoly szavam van hozzátok, kik a nép élén haladtok, s különösen, kik a földi javakból bőségesebben részesedtetek. Ha irigy és gyűlölködő szemmel néznek azokra, akik fönn vannak, ez nagyon gyakran, sőt többnyire azért van, mert onnan felülről közömbös, hideg szívvel fitymálják azokat, kik odalenn küzködnek és nélkülöznek. „Könyörögve szól a szegény, és a gazdag keményen felel“3) —a Példabeszédek könyvéneke rövid jellemzése hányszor ismétlődik sorainkban. 1) Gál. V, 15. 2) I. Kor. II. 4. ;!) Péld. XVIII. 23. S mennyivel több áldás, megértés és hála fakadna, ha ugyanazon szent Írónak szava járná át a lelkeket: „A gazdag és szegény találkoznak; az Ur alkotta mind a kettőt!“') Oh ti gazdagok és hatalmasok, ha el nem felednétek, hogy ugyanazon mennyei Atya gyermekei vagytok: a palota lakója saz utszél koldusa, a jó módtól ragyogó udvarház ura s ajtaján félve kopogtató kéregető látogatója, a szerencsének könnyen kereső fia s az élet mostohagyermeke, ha élném felednétek — mondom — hogy ugyanazon jóságos Atya gyermekei, tehát testvérek vagytok, mennyi könny száradna föl, hány sóhajtás halna el, mily sok keserűség szűnnék meg — s ezen felül mennyi öröm költöznék szivetekbe jóságtokért, mily béke szállna alá jutalmul méltányosságtokért, mily biztonság övezné földi élteteket az égi irgalom közénk varázslásáért! Kedves Híveim, emlékezzetek az első keresztényekre, hogy azok jóságukkal, melyet szent testvériségük sugalt, hóditolták meg a világot s győzték le a pogányságot. Amikor „a hívek sokaságának - mint az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk — egy szívók, egy lelkűk vala“2) s amikor a kívül állók csak úgy szólották Krisztus híveiről „nézzétekmint szeretik egymást“, akkor győzte le a kereszténység ezzel az istenes jósággal a pogányságot s az ördög hatalmát és teremtett békét, rendet, haladást és megelégedést a földön. Ma pedig az Antikrisztus követei, az emberiség ellenségei, kik embertársaik nyomorúságából kívánnak üzleti hasznot maguknak szerezni, a békét, rendet és megelégedést a társadalom különböző rétegeinek egymás ellen uszításával, a bizalmatlanság és gyűlölet magvainak szét- hintésével, a durvaság és igazságtalanság tervszerű terjesztésével törekszenek elpusztítani, és uj pogányságot elterjesztve a gyűlölet alapján kívánnak maguk számára zsarnok hatalmat megszervezni. Az uj pogányság ellen az ősi kereszténységnek jóságot és szeretetet árasztó lelkét kell harcba vinni. Minél fenekedettebb gyűlölettel uszítják egymás ellen az embereket Krisztus ellenségei, annál több jótettel hozzák őket ismét össze Krisztus hívei és barátai. Minél inkább üvöltik azok, hogy a keresztény társadalom épületét le kell rombolni, annál több szeretettel, megértéssel és gyengédséggel igazolják ezek, hogy jobb nekünk a szelíd és jóságos szivü Jézus körül testvérekként együtt élni, mint pusztító iergetegként a keresztény művelődés áldott intézményeit romba dönteni, s Isten földi országát, melyben azért ugy-ahogy ') Péld. XXII. 2. 2) Ap. csel. IV. 32.
