Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-02-01 / 2. szám
2-ik oldal. PÁSZTORTÜZ 1927. február hó. kenység, de a gyülekezetekben az igaz egy- háziasság, az értékes hitéleti tevékenység csak igen iassu lépésekkel halad előre. Ennek oka pedig az, hogy a lelkipásztor a legtöbb helyen magára van hagyatva, óriási erőfeszítéssel, küzdelemmel segítség nélkül dolgozik. Annak beismerésével, hogy Isten előtti számadásunkat tekintve, bennünk a kisebb hiba, a kevesebb fogyatkozás is nagyobbnak vétetik és a gyülekezetnek lelki életéért a felelősségünk is sokkal nagyobb, ne vegye rossz néven a magyar református tanítóság, amikor ő bennük keresve a testvéri segítőtársakat az egyházi élet megújításához, a hitélet elapadt forrásainak megindításához. Nyíltan, de a testvér szereíeíével kimondjuk, hogy egy uj tanitói tipus is kell! Én őszintén megvallom, hogy miután mi leikészek kimondottuk az uj papi tipus szükségességét, szinte biztosra vettem, hogy az azután összeülő tanitói országos értekezleteken, gyűléseken a tanítóság ajkairól hangzik el a beismerés szava és annak öntudatos, férfias kijelentése, hogy: „A magyar ref közélet megtisztításában, az egy háziasság megteremtésében a mi lelkész testvéreinknek égető szükségük van az odaadó segítő társakra és ezek a segítőtársak elsősorban mi lehetünk és mi akarunk lenni magyar református tanítók! Tehát a mi legelső célunk is egy uj tanitói tipus! Olyan, amelyik tudja, hogy más fundamentumot nem lehet vetni, mint amely egyszer vallatott, amely a Jézus Krisztus; olyan, amelyik az evangélium szellemében és talaján akar épiteni nevelni s ha kell, szenvedni is.“ Miután ez a hang sem az Országos ref. tanitói gyűlésről, sem kisebb tanitói konferenciákról még nem hangzott felénk, én az igazság erős érzésével de a szeretet felhívásával kiáltom: Égető szüksége van a magyar református egyházi életnek egy uj, lelkes tanitói tipusra, amelyik készséges szolgája a Krisztusnak és készséges segítő társa az uj papi típusnak. (Folytatása következik ) Nyírkárász. Keresztessy Sándor. A szatmári egyház megye 11. belmis- siói köre jan. 17 én tartotta ülését Csahol- czon Q. Szabó Mihály elnöklete alatt. A kör minden tagja jelen volt és élénk részt vett a konvent belmissiói programmja felett megindult eszmecserében. Gyűlés után a helyi gyülekezet részére istenitiszteletet tartottak, amelyen Inczédy Márton, Dr. Marcsa Imre és Jánossy Sándor működtek közre. Kétség nélkül elérkezett ide az Istenországa. A Hit és Szolgálatról - a Pásztortiizaek. Minden világosság, minden fény, ami felgyullad a mi szegény árva magyar földünkön, kimonliaíatlan öröme és mélységes hálára indítja azoknak a szivét, akik vágyva-várják a boldoá jövendőt. A Pásziortüz felgyulladása is az öröm és az Isten iránti hálaadás érzését ébresztette föl — bizonyára sokakkal együtt — az én szivemben is. Tudjuk, hogy ez a lap nagy és fontos missiót teljesít. Boldogan tátjuk, hogy az van benne, amit fölemelt fővel a homlokán hóra: a tűz, amely világosságot és melegséget áraszt, pásztori szeretet, amely egybe akarja gyűjteni az egyetlen és örök Pásztor : Krisztus köré az ő nyáját. Messzire látszik — magam is nagy távolságról ismerem csak — tiszta egyenletes fénye, mint a hegyen égő s ködőn és éjszakán kicsiny fényével is átsugárzó pásztortüzé. Amikor a magam szerény és alázatos testvéri kézszoriíását s a Hit és Szolgálat mozgalmának baráti társaságáét is nehány sorban elküldhetern a Pásztortüznek, bálát kell adnom az Istennek, hogy a tér tekintetében távol élő lelkek egybekapcsolására az imádság drága aranyszáián kívül ojyan alkalmas földi eszközt is adott, aminő a sajtó. Miiyen jó, hogy van sajtó, milyen jő. hogy református anyaszentegyházunk kezdi újra birtokába venni ezt a jö ős fegyverét s amivel négyszáz évvel ezelőtt a maga győzelmes csatáit megvívta, a nyomtatott betű szárnyakon járó hatalmával újra <ud és akar élni. Áldanom keli az Istent, hogy északkeleti — Ssaímár és Bereg megyei — református hit- testvéreinket az Írott szó követeivel addig is felkeresheljük, amig alkalmunk iesz az élő szó közvetlenebb ezközeive! is elmondani nekik, hogy mit akar, miért és hogyan akarja elvégezni nagy és Istentől rendelt feladatát a Hit és Szolgálat Mozgalma. Hit és Szolgálatnak is éppen úgy benne van a nevében a lényege, mint a Pásztortüznek. Hinni teljes bizalommal Isten örök ke- ygelmében, hinni magyar református anyaszentegyházunk óriási hivatásában, hinni a lelki megújhodás csodájában, ami által az élő Isten meg fogja ápiteni a romokat és áldott atyai kezének hatalmával meg fogja erősíteni anyaszentegyházát s általa a magyar nemzet életét, s e hitnek alapján szolgálni teljes hűséggel minden áldozatra készen a kegyelmes Istent s egyházunk megújulásának és megerősödésének szent ügyét: ime ez a Hit és Szolgálat. Miért van ezért különösebb „Mozgalom“- ra szükség? Arra kérem azt, aki e kérdést fölteszi, nézzen először iól körül. Nézze meg gyüleke' zeteink életét. Távol áll tőlünk, hogy csak a
