Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-02-01 / 2. szám
1927. február hó. PÁSZTORTÜZ 3-ik oldal. rosszat lássuk és beteges gyönyörűséget találjunk abban, oogy sebeket mutogasunk és a romlás jeleit keressük. Hálásak vagyunk a jó Istennek érette, nogy négyszáz év iszonyú viharai, börtönei és gályarabságai között soha ki nem aludt az Evangélium fénye s boldog, hálaadó büszkeséggel valjuk, hogy az egész föld kerekségén kevés olyan egyháza van az evangéliumi tiszta hitnek, amelyik a haiálig való hűség és a százados megpróbáltatások közt való hivő kitartás ragyogó fényeit mutathatná föl, mint a magyar református anya* szentegyház. S boldogan valljuk azt is, hogy az ősi tiszta hit forrásai a mai napig sem apadtak el. Ma is vannak szerte a hazában élő örökösei a régi tiszta hitnek. De — alázatos komolysággal nézzük meg: él-e még az ősi tiszta hit református egyházunk tag* jainak nagy tömegeiben? Zengenek este a házak a zsoltár éneklésétől? Az apa ölébe veszi*e gyermekét, hogy az ő ajkáról tanuljon meg énekelni és imádkozni? Templomaink háládatos és alázatos lelkekkel tele vannak? Egyszerű emberek nem tanulták-e meg a „gyakorlati materializmust,“ a pénzimádást? Intelligens egyhdztagjaink nem felejtették el, hogy ők a gályarabok unokái? Arra a kérdésre, hogy a hit és szolgálat leikét nagy és szent erőfeszítéssel újra hatalmassá kell tenni, könnyű — vagy talán fájdalmasan nehéz — a felelet. A Hit és Szolgálat a múlt év végén egyik nagy és valóban virágzó tiszántúli gyü- leketben tartotta konferenciáját* E sónk írója egy magas állású kőzhivatalnokná! volt szálláson. A vendéglátó házigazda beszélgetésünk során elmondotta, hogy egy ember va* lami pörös ügyében fölkereste öt hivatalában. Belépése után a mi magyarunk, a panaszos, jó darabig feltűnően (bizony még a szája is tátva volt) nézte a falat. Aztán elmondta ügyét s miután dolgát megfelelően elintézték, ezt mondotta: — Kérem alássan, ahogy bejöttem» mindjárt gondoltam, hogy itt rendesen el fognak igazítani. Mert hogy még —ne tessék megharagudni — sehol se láttam máshol iyen uraknál, hogy bibliai mondás legyen a falon. Engedjék meg a Pásztortüz olvasói, hogy ennek az esetnek a „morál“-ját kire- kire rábízzam. Annyit lsgyen szabad csak megemlíteni, hogy a falimondás mellékes dolog. Hanem a szeretet és igazság fő dolog. (A szerkesztő szives engedeimével e sorokat folytatni fogom.) Tahitótfalu. Bereczky Albert. * Derecskén. Szerk. A „Pásztortüz“ előfizetési dijának beküldését ne halogassa! A felelősség. Nem úgy és nem azért akarok róla írni, mintha én fedeztem volna fel s mintha más nem törődnék ezzel a kérdéssel, hanem csak azért, meri hátha én egyebet is értek alatta, mint némelyek. A felelősséget mi leginkább akkor emlegetjük, ha hivatkozunk arra. hogy az egyház felelős a lelkész és tanító fizetésének teljes kiszolgáltatásáért s a gondnok felelős az egyház vagyonáért Egyebekben nem sokat bu belödünk a felelősséggel. Azt mondjuk, hogy elvégezzük a dolgunkat a templomban, az iskolában vagy irodában és senki nem vonhat min két akkor felelősségre Hiszen nagyjában igy is van. de azzal kell kezdenünk, hogy mi hát a mi dolgunk és kötelességünk ? .. . Azt kell mondanunk, hogy bizony nem csupán annyi, amennyit a törvény és egyházi felsőbb hatóságunk előír, sőt talán-talán még azontúl és azonkívül van a nagyobbik és nehe zebbik része a tennivalóinknak és egyúttal felelősségünk is, amiért nem lehet minket meg fizetni Mindenek előtt az, amit az Isién igéje előír nekünk. Tehát dolgunk van az isten igé jével és rettenetes felelősségünk vele szemben minden napon! Eleget teszünk'é ennek? Magunk is megállapíthatjuk ezt, ha megvizsgáljuk: növekedtünk és fejlődtünk-é a Krisztus Jézus megismerésében és a róla való bizonyságtevésben? Nem utasítottunk-é vissza szeretet lenül egy békejobbot, amelyet megragadni egy szent dologért talán nem lesz többé módunkban ? . Elveszett, hiába siratott alkalom 1 Nem vettük é közönyösen, ha veszély fenyegette egyházunk érdekeit, amelyek egyúttal Isten országára tartozók is ? Nem volt é mind egy nekünk, ha bdránybörbe bujt farkasok — mint hitet ők és hamis próféták — garázdálkod tak nyájunk juhai között ? ... Aztán mit beszél nekünk a lelkiismeretünk a felelősségről egy egy világos pillanatban, mikor Isten az élet által elénk hoz egy egy nagy, drága és szent ügyet egyházi ébredésünkkel kapcsolatban ? Talán egy árvaház vagy templom építés ügyét teszi Isten a szivünkre ? Talán egy konferenciára hiv Isién bennünket emberek által? Talán azt mondja az Url „Te vagy az az ember“, aki nem vizsgálod és nem tagadod meg magadat én érettem! Te vagy az az ember, akinek mindenre van pénzedcsak az én számomra ninc.s pedig mégis csak enyém az arany és az ezüst meg a te lelked is ! Bizony felelősek vagyunk mi nemcsak sok ügyért és sok létekért az eklézsiában és iskolában. hanem felelősek a magunk leikéért is Isten előtt, ügy annyira, hogy ha mi csak kötelességeinkre és felelőségünkre nézünk összeroskadunk s c*ak akkor állhatunk meg, ha Krisztusra nézünk. Aki az Ő igáját úgy teszi reánk, hogy
