Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-07-01 / 7-8. szám
2-iW oldal. PÁSZTORTÜZ 1927. julius és augusztus hó. vet. Éi én még alig voltam — az újabb diáknemzedék egyik-másik egyesületén kivül — olyan nem papi intelligens társaságban, ahol a Biblia és a Keresztyén egyház hatalmas világának őrökké aktuális problémáiról szót lehetett volna ejteni. Tudom, hogy az itt mutatkozó hiányok és súlyos károk miatt nem lehet és nem szabad intelligenciánkat okolni, Súlyos felelősséget hordoz ezért a helyzetért egész egyházunk, amelynek, felelősséget érző és a jövőért égő munkásainak, hivatalos őrállóinak, sajtóiának mindent meg kell tenni, hogy ezen a helyzeten változás, sürgős javulás történjék. Intelligenciánk — a ma élők — felelőssé csak úgy és csak abban a részben volna tehető s csak akkor nehezednék rá történelmi mulasztás terhének a súlya, ha nem hallaná meg csodálatos erőre ébredő egyháza szavát. Erre azonban gondolni sem jó: ellenkezőjét hinni boldog reménység, amire megvan minden okunk és minden jogunk. Az aratás. Nemcsak egyik vagy másik mezőgazda- sági államra, hanem az egész emberiségre nézve nagy jelentőséggel bir az évi aratás sikere, az ebben rejlő áldás. Az ember megélhetése, jóléte, előhala- dása függ ettől. Amiből pedig az következik, hogy az aratás csak abban az esetben éri el igazi célját, ha nem csupán az anyagi jólét biztosítására szolgál, amennyiben egy év megélhetési nehéz gondjait, terhét szünteti meg, illetve csökkenti nagy mértékben, hanem főként, ha a szellemerkölcsi élet mélyítésére, tisztítására, emelésére, szilárdítására is hat nagy mértékben. Arra a keresztyén emberre nézve, aki nem csak igy tud imádkozni: „a mi mindennapi kenyerünket add meg mi nekünk ma!“, hanem igy is: „jöjjön el a te országod, légyen meg a te akaratod“ — a mindennapi kenyér a magasabb rendű lelki szükségletek kielégítését is jelenti, nem csupán a természeti élet szükségleteinek betöltését. Az aratás áldása igen sok mértékben attól a képességtől, arravalóságtól függ, amellyel az ember az anyagi javakat lelki, szellemi javak hajtóerejévé tudja átváltoztatni. Az aratás akkor érte el célját, ha az abban föltárt anyagi javak átlényegülnek a minden áldások Osztogatója iránt benső, tudatos hálává, egy egész emberi élet hűséges, kitartó, hálatelt munkálkodásává. Az aratás akkor éri el célját, ha tudatossá teszi az emberben azt a fölfelé irányuló törekvést, amellyel neki az emberi élet fejlődő kalászában olyan értékeket, oly kincse* két kell kitermelnie, melyekkel becsessé, gazdaggá, áldásossá teheti az életét s ezt alkalmassá egy magasabb rendű, ma még hitben sejtett élet, Isten országa elérésére. Nem az a fontos, hogy az az elvetett mag, az a buzaszem, tudja é, sejti-é azt a magasabb rendű gyümölcsöt, áldást, kincset termelő életet, mely reá a földből való kikelés után az égről alá Ömlő napsugár s szellő fuvaiom hatása alatt várakozik, hanem az, hogy meglegyen benne a ké* pesség ennek az életnek a kifejlődésére. Nem az a fontos, hogy az embernek van-é s milyen tudata a föld feletti életről, hanem az, hogy az ember magába föl tudta-é venni, valójának benső tartalmává tudta-é tenni azon értékeket, azon képességeket, melyek lehetővé teszik számára ama magasabb rendű fejlődést, melynek vége, az ember létezésének igazi célja, ama nagy lelki aratás, ama teljes megelégedés, tökéletes boldogság! Az aratás akkor felel meg rendeltetésének, ha annak áldását az ember fel tudja használni ezen nagy lelki megelégülés eszközévé is. Gyűrtelek. Dr. Juhász László. Lapunk jövőjéről. Vannak, akik azt szokták mondani, hogy ha valaminek a jövőjéről beszélünk, ott baj van! De ha lapunk jövőjéről van szó, — amelynek múltja még rövid, de hűséges szolgálattal teljes és sok dicsérettel dicsekedhetik, (és sok hátralékos előfizetővel!) — akkor a jövőt emlegetni még nem illetlenséget és nem harangfélreverést jelent. Tudom, hogy vannak, akiket nem érdekelnek a Pásztortüz jövőjéről Írott sorok, de azon én nem lepődöm meg. Még pedig azért, mert Jézusunk keresztje mellett is sokan mentek el közönyösen megbotránkozva vagy csu- folódva, de voltak, akik nagy szeretettel és hűségesen állottak meg alatta és a kereszt éppen ezekért állott ott -egyelőre a Golgotán. Lapunk jövője anyagilag biztosítva volna, ha minden régi olvasója rendesen küldené az előfizetési dijat. Mi nem akartunk molesztálni senkit külön felszólításokkal, csak a lapban közöltünk szeretetteljes emlékeztetéseket és felhívásokat. Az előző számunkhoz is mellékeltünk csekkeket, úgy, hogy az előfizetők részéről csak egy kis neki durálás, egy kis elszánás szükséges, hogy a csekkeket végre kitöltsék ! ... Mert, hogy negyed évenként 1 pengőt nem tudnának szánni lapunkra, azzal nem akarunk senkit megsérteni. Hiszen dohányra, sörre naponként többet kiadnak sokan ! Ez az ügy pedig mégis csak más!
