Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1927-07-01 / 7-8. szám

1927. juüus és augusztus hó. PÁSZTORTÜZ 3-ik oldal. valók a lap szerkesztése körül, de azt is tud­juk, hogy nincs olyan lap Magyaroszágon, amelynek szerkesztésével mindenki meglenne elégedve. Tudniillik nincs könnyebb a vilá* gon a kritizálgatásnál és a kötekedésnél. Egy lapot külömben sem szerkeszthet jól egymaga a szerkesztő, hanem a hűséges ol­vasó és érdeklődő táborral karöltve a mun­katársak is. Tehát, aki az előfizetési dijat beküldte, az se gondolja azt, hogy ő most már eleget tett ! Hiszen itt nem a szerkesz­tőnek és nem a lapnak való szolgálatról vagy szivességről van szó, hanem a mi vidékünk lelki életének emeléséről, megújulási mozgal­makba való bekapcsolásáról és mindezeken túl a Jézus Krisztusnak semmivel össze nem hasonlítható nagy és drága ügyéről! . .. Igaz, hogy ennek a vidéknek református lapja 400 év óta nem volt s félő, hogy — ha netalán a Pásztortüz kialudnék — nem kel­lene é újabb 400 esztendeig várnunk ? ? . .. De vájjon a róm. katholikusokon és a baptis­tákon kívül lennének'é itt még akkor is re­formátusok ? ? ... Szamoskér. Kósa Béla. Elhibáztam az életemet, — sóhajt fel a csalódott ember, — ha egy­kor ama másik utat választom ma boldog és gazdag lehetnék ! Kedves felebarátom, tudom mit értesz boldogság alatt. Azt hiszed, ott a boldogság, hol mindig ragyogás van, hol a melegen sütő napot sohasem takarják el a felhők. Pedig elszárad ott fü és virág, hol mindig kék az ég. Én mondom neked : Szeresd a gondfelhő­ket is, úgy mint a szántóvető szereti a várva- várt esőt hozó felleget. Hidd el, voltaképen gazdag ember nincs is a földön abban az értelemben, ahogy azt te elgondolod és akit te gazdagnak hiszel és irigyelsz, jobban har­col a kincsekért földhözragadt szegénynél is. Hidd el, csak az mondhatja magát gazdag­nak, aki megtalálta az Istent. A másik ut, melyre vágyakozol, tulaj­donképen ugyanaz, melyeken most haladsz. A te utadnak folytatása. A kettő együtt egy nagy körutat képez. Csakhogy te most balról jobbra haladsz rajta, az általad irigyeltek pe­dig jobbról balra haladnak. És mily sokan Járnak ezen az együgyü utón / Szottwru me­net 1 Szemeitek őrökké a földhöz vannak szegezve. Pedig ha fölemelnétek tekintéseteket, meglátnátok a fényes hegyet, hol Üdvözitő Jézusunk prédikál és meglátnátok az igazi utat, mely e hegyre vezet s melyen járnotok kellene. Édes felebarátom ! Szedjük össze erőn­ket és igyekezzünk a Krisztushoz közelíteni, nem lehetetlenség ez. A Mester nyájas arccal elénk jő a hegy lábáig, kezeibe veszi kezünk és fölvezet a hegy tetejére. Majd ott a hegy csúcsán vizsgáld meg a lelkedet; elégedettnek, gazdagnak fogod ta­lálni magadat, szánakozni fogsz azokon, kik még mindig helytelen utón járnak, időt és erőt fecsérelnek el olyan célokért, melyek mind nem érnek semmit. Üdvözítőnk közelségéből látni fogod, hogy Istent vád nem érheti, hogy amiért te ezelőtt vádoltad őt, azért kellett volna leg­jobban áldanod. Látni fogod azt is, hegy a lélek boldogsága mellett egyéb öröm csak annyi, mint a fényes nap mellett a pislogó gyertyafény, Onnan látni fogod, hogy e föl­dön gazdagszegények és szegénygazdagek élnek, hogy csak a lelki kincs értékes, mit rozsda nem emészthet, tolvaj el nem lophat s azok közt is kincsek kincse : a szeretet. Hodász, K. Szabó Károly. GYÜLEKEZETI-MUNKA. Rovatvezető : KELEMEN GYULA. Melyiket evagliziljá elb ? Az első országos református nagygyűlé­sen beszélgettem arról egyik lapszerkesztő lelkész barátommal, melyik evangélizáció sürgősebb és melyik fontosabb a munka meg­indítása szempontjából: a papoké és tanítóké vagy a gyülekezeteké?... 0 azt mondta, hogy a reformátorok is a gyülekezeteket evangélizálták először, tehát nekünk is ezekre kell vetnünk magunkat és ezen kell kezdeni a dolgot. Az én álláspontom az volt, hogy az evangelizációnak a pásztorokon, helyesebben a pásztorokban kell kezdődni, hogy legyenek, akik a gyülekezeteket evangélizálják. Hiszen először arra volt szükség, hogy legyenek re­formátorok, akik az evangéliumnak megnyer­jék az embereket és a gyülekezeteket. És én úgy látom, hogy az evangélizációnak ma is ez az útja ! Most pedig pár szót az evangélizdcióról. Mit értsünk ez alatt? Külső kegyeskedést csupán ? Hogy az emberek el tudják monda­ni: „Uram, Uram“? (Nem mindenki, aki ezt) mondja, megyen be a mennyeknek országába!... Vagy azt értsük alatta, hogy tudjunk fiú s leány egyleteket, bibliaköröket, szövetsége­ket szervezni? Bizonyos, hogy sokszor nagyon fontos a keret, a külső forma is, de fontosabb ennek belső tartalommal való megtöltése.

Next

/
Thumbnails
Contents