Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-06-01 / 6. szám
1927 junius ho. PÁSZTORTÜZ 5-ik oldal. A kisvárdai gyülekezetben az Esperes ur maga kezdte meg a vasárnapi munkát 4—5 gyermekkel. Rövidesen került mellé egy önként vállalkozó női munkaerő, akivel együtt lassan, aprólékosan, nehány hónapig eredményt alig mutató, de csüggedetlen munkát folytattak. Aztán egy újabb önkéntes munkás is felajánlotta és nyújtotta segítségét s közben a gyermekek körében is növekedett az érdeklődés, mind többen és többen jöttek. Az iskolai év befejezése előtt egy kis záró ünnepélyt tartottunk, amelyen a gyermekek megígérték, hogy az uj iskolai évben megint eljönnek és mindegyikük még egy kis társat hoz magával a Krisztus zászlója alá. ősszel aztán megnyitó ünnepéllyel kezdtük a munkát, most már még jobban megszaporodott gyermek-tanitványokkal. Munkánk most már rendszeresebbé kezdett válni. A két önkéntes munkás hetenként egyszer előkészítő órára járt a Esperes úrhoz. Az előkészítés abből állt, hogy megmagyarázta nekünk azt a szentirásbeli helyet, melyet a gyermekeknek vasárnap délután elmondani, tanítani, feladatunk volt. Megjelöltük az aranymondást, levontuk a tanulságot és megtanultunk egy éneket a gyermek »Hallelujah“ ból. Ezeken az előkészítő órákon egyszersmind oktatást is kaptunk arra nézve, hogy milyennek kell lenni a vasárnapi iskolai munkásnak. Pl. jó példával járni elől, magunkat az Igéhez formálni, egymásközt a testvéri kapcsolatot erősíteni. A gyermekekkel való foglalkozást aztán mindig énekléssel s imádkozással kezdtük, végeztük. Kiváltképen szoktattuk a gyermekeket arra, hogy ne csak betanult, hanem szivből-lélekből fakadó imádságokat is tudjanak mondani. Ez év tavaszán aztán elvitt bennünket az esperes ur egy konferenciára, ahol a Vasárnapi Iskolai Szövetség országos titkára meghívott bennünket az ő vasárnapi iskolai órájára s az ott tapasztaltak szerint mi is tökéletesítettük otthon munkánkat. Majd Debrecenben egy nyolc napos belmissziói tanfolyamon vettünk részt, de már négyen voltunk munkások. Itt találkoztunk az orsz. titkár úrral, akit felkértünk, hogy látogassa meg a mi iskolánkat, amely a gyermekek nagy létszáma miatt 3 főcsoportra oszlott. Egy hónap múlva meg is látogatott bennünket és a templomban tartott ünnepélyen a gyermekek nagy örömére 25 drb. kis bibliát, evangéliumi képeket, a vas. isk, munkásoknak pedig aranymetszetü teljes bibliát ajándékozott. Karácsonykor karácsonyfa ünnepélyt rendeztünk s a gyermekek közt apró ajándékokat osztottunk szét. Az ünnepélyen befolyt önkéntes adományokból traktátusokat és kis Hallelujah-kat szereztünk be, továbbá bibliákat. Vakáció alatt is össze gyűjtöttük növendékeinket s kirándulásokat tettünk egy közeli fenyvesbe, a Tisza partjára, amely alkalmakat egyúttal felhasználtunk a környékbeli vas. iskolákkal és vezetőikkel való találkozásra, Ez a rövid vázlata annak a vasárnapi iskola szervezésének s munkájának mely áldásosán fejlődik, működik tovább a a kisvárdai gyülekezet kebelében, hivatott kezek és lélek irányítása alatt. Még csupán azt jegyzem meg, hogy e munkát nem önző céllal, nem is kényszerítésből. hanem örömmel, önként : Isten dicsőségére végeztük s végzik ma is. Íme vázlatos ismertetésben nem csak a szervezésre, hanem a munka-becsztásra, az érdeklődés felkeltésére, a megkedveltetésre és nagy vonásokban a módszerre vonatkozó felvilágosítást, tanácsokat is kapunk. Jól tudom, nem újság, sőt talán kevés ez azok számára, akik a közelebbi években különböző helyeken rendezett belmissziói vagy vasárnapi iskolai tanfolyamok valamelyikén részt vettek, vagy akik a dolog elméletével oly behatóan folalkcztak, hogy azt a gyakorlatban sikerült szerencsésen megvaló- sitaniok, de igen sokan vagyunk bizonyára többen, ama másik táborban is, akikre nézve ennyi eligazítás is hasznos lehet. Természetesen, mint gyülekezeti munkánk minden ágában, itt lélekre van szükség. Kiváltképen ihletett lélek kell a kicsinyekkel való eme foglalkozáshoz, a játszó* társi aiászálláshoz, sokkal inkább mint a felnőttek gondozásához. Az ilyen munkát nem lehet sem dijlevélileg, sem külön díjazással, még csak barátságos kényszerítéssel sem a tanerők válfajra rakni, ha erre kedvük, hiva- tottságuk nincs. Nem lehet a lelkipásztor kizárólagos terhe sem. Hanem az ő vezetése, felügyelete mellett hitbuzgó, a gyermeket és egyházakat szerető olyan öntudatos egyháztagok segítségére van szükségünk, akiknek charisma-juk lelkiajándékuk van s akik e speciális munkára akár tanfolyamon, akár lelkészüktől kiképzést nyertek. T. L. v. Miért nem szabad református keresztyénnek baptistává leírni?* 1 A református egyház a teljes Szent- irás alapján a tiszta és világos igazságot tanítja, mindenben egyezően Jézus tanításával. * Szerkesztette : Kiss Lajos demecseri lelkész, a Pásztortüz kiváló tudásu és buzgó munkatársa.
