Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
4-ik oldal. PÁSZTORTÜZ 1927 január hó. Testvér! Szólanék hozzád! (Folytatás.) jóléti Gazdasági Társulatunk célja meg valósítani, hogy ne szűkölködjön az Isten nyája : a magyar reformáíusság. Ennek a pásztorai csakúgy miként a nyáj. E végből hivatva van e társaság munkálui magyar reformátusságunk anyagi boldogulásának útjait. Kezébe venni és irányítani népünk gazdasági előbbhaladá- sának nagy kérdéseit. Addig is, mig megerősödve uj utakra térne pályánk, össze szed ni és megőrizni a meglevőt: biztosítani ! Gondold csak el: mit jelentene, ha a szegény magyarság háza, termése, élete, munkaereje, tűz, jég, rokkantság, baleset, betegség idejére, öregség tehetetlen napjaira biztosítva volnál Mennyit nyerne a magyarság erőben és min denben! Gondolj egy tűzvészre, egy jégverés re, amidőn a falu határa s azon belől hány emberi élei előhaladása megy majdnem semmivé! Gondold csak el, hogy mit nyernél ve* le lelkieket munkáló törekvéseidben, ha ránevelnéd az ifjúságot, hogy keresményéből biztosítsa magát kiházasodásra, az önálló nehézségeire, baleset, rokkantság csapásaira, öregsége idejére! Gondold csak el, hogy az, aki ezt a takarékosságot megszokja és éveken gyakorolja pontosan, az ugyan nem lesz korcsmatöHelék, az megbecsüli a lelkét, tes tét, drága idejét, az Testvér a te tiszta, ál' dott fehér bárányod lesz igazán. S gondold el, ha nehezen megy is elsőbb, — egy pár példának és a többi számára útmutatónak, ha majd megy utánad és az ő példája nyomán, hogy átalakul szegény kicsi nyája.... Józanabb, komolyabb, munkásabb magyarság, minden szép eszme - s törekvésre készen; a jót megismervén és benne is tégedet látván és minden jóban csak tégedet látván, — elgondolod, hogy másként tekint majd reád amikor pásztora vagy, érzi igazán, mint hogyha csak papot látna benned! Aki a biztosítás godolatára neveli, az takarékosságra tanitja és aki a takarékosságra megtanítja, az teszi igazán gazdaggá a szegény magyart. A nagy Széchenyi gondolatai voltak ezek. Ide kell visszatérnünk! És aki végzi e biztosítási munkálatok irányítását, a lelkész, a tanító, jövedelmét gyarapítja vele. Es minden biztosítás után az Orsz. Ref. Lelkész és Tanitóegyesület jótékony intézményei részesedést kapnak. S a biztosítások lebonyolitása végett a Gazdák Biztositó Szövetkezetével, e tőkeerős keresztyén és magyar intézettel köpött szerződést a társulat. Én általános és igazi „népjóléti“ törekvéseket, református magyarságunk erősítő — I s felfogásom szerint — tizenkettedik órában megindult munkákat látok és érzek iíí. Tudom, hogy ezek a „pásztori gondok“ feltétlenül uj munka többletet jelentenek, de a munka ha szolgálattá magasztosult elhiválásod által, akkor igazat adsz Testvér mikor azt vallom ; semmi sem sok és semmi sem kevés! Aki pedig az anyagias (óda ak gyako ri súrolását vetné a szemünkre, -C?c-at téríts? meg az óhajtásunk: vigyük le ?iv?ri kérdések bűnös iabirirthusába i\ önzetlen szolgálat, református magyarságunk ? ebben hazánk „féltő szerelemmel“ megszentelt lei* két, tartjuk meg ott vezéri tisztét s — meggyőztük e világot! Ófehértó. Pácczél Jenő. Néhány sző a lertsztségriíl és a keieszlefai (Apologia, amit minden reformátusnak tudni teli! 1) Feladataink közé tartozván a mi hitünknek nemcsak terjesztése, de védelme is úgy hisszük szólanunk keii azokról a kérdésekről, amelyekben nagyon sok támadás ér bennünket, különösen a baptisták részéről. Ez a gyermek keres* tség és a keresgélés formája. I. A keresztyének világában, országaiban ma leginkább gyermeket keresztelnek, nagyon helyesen, az apostolok és az őskeresztyének szokása, ezerint A keresztyének általában. Így mi refoímálusok is, ha pogá- nyok közölt hirdetjük az evangéliumot a misszionáriusok utján, távoli világrészekben vagy itthon zsidók között, egész természetes, hogy első sorban a felnőtt hivőkei, vagyis a bizonyságtevőket kereszteljük meg. Ekkor a Márk ev. XVI. részének 16. versében levő jézus) speciális parancsnak engedünk, mert az. ilyen esetekre ez a meghagyás vonatko zik De a már keresztyénekké lett szülők gyermekeit is meg keil keresztelnünk, mert azok már nem pogányok és mert az apostolok is igy tettek velők, pl. a filippii íömlöc- tarió háznépével (Csel. XVI. 31—34) Lídia háznépével (Csel. XVI, 15.) Stefániáéval (I. Kor. I. 16) Korneliusával (Csel. XI. 14 ) Pál apostol igy ir a gyermekekről: „Ha a zsenge szent, a tészta is az ; és ha gyökér szent, az ágak is azok“. (Róm. XI. 16) Hogy Jézus mit mond a gyermekekről és hogy menny re a magáénak tartotta azokat, annyira ösmeretes, hogy azt feleslegesnek tartjuk mind elmondani, csak annyit most, hogy még a megtéröktöl is azt kívánta: olyanok legyetek, mint a gyermekek (Mt. XVIII. 3), „mert ilye neké az Istennek országa“ (Márk. X. 14.). Péter is azt mondja az első pünkösti prédikációjában : „néktek lett az Ígéret és a ti gyermekeiteknek“! T. i. a bünbocsánatnak
