Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-06-01 / 6. szám
4-ik oldal. PÁSZTORTÜZ 1927. junius hó. magára, de sokkal inkább súlyos szolgálatot hitének védelmére, erősítésére, terjesztésére. Ha keresni próbálom az nj presbiteri típus mértékét, vissza kell térnem az egyetemes papság nagy, protestáns elvéhez, mint amelyben örök időkre adva van minden egyházi tényező ideális élettipusa: „Ti pedig választatott nemzetség, királyi papság, szent nép vagytok“ I. Pét. 29. — A ma presbite- rének is papnak kell lennie s hasonlónak, nem ugyan mihozzánk, de ahoz a papi eszményhez, amelynek képe gyarló képességeink és szolgálatunk dacára is ott ég mindnyájunk lelkében. Ha a pap csak első az egyenlők között, az annyit jelent, hogy legjobban átérzi hitünk nagy igazságait. Szeretném, ha minden református presbiter élete legnagyobb kiváltságának tartaná, hogy ez igazságokról munkája által bizonyságot tehet, mint első a Krisztus választatott nemzetségében, királyi papságában. Szeretném, ha leikébe nemes ihletet, akaratába acélos erőt, munkásságába halálos hűséget árasztana annak a szilárd meggyőződésnek aláöm- lő zuhataga, hogy amidőn apái tiszta, evangéliumi hitét, a lelki, szellemi és anyagi okos szabadságot, e szabadságnak az Isten dicsősége szolgálatában rejlő kritériumát és határait, alkotmányunk nemes demokratizmusát védi, ápolja: ugyanakkor a legnagyobb, az egyetlen emberi méltóság felkent prófétája lett. az istenfiuságé. Egyházunk dicső múltja s jelen szüksége az Isten igéjének megszentelő ereje által segíti, de egyben kötelezi is a ma presbiterét tisztének buzgó betöltésére. Mi pedig örömmel várjuk s testvéri szeretettel üdvözöljük benne a megértő, a hűséges munkatársat. Demecser. Kiss Lajos. H gebei református egyház két uj harangját május 22 én szentelték fel. Ez ünnepélyes alkalomból, id. Szigethy Gyula helybeli, Ujlaky Béla hodászi rendes lelkészek és Biró Gyula nagyecsedi segéd lelkész szolgáltak a gyülekezetnek. GYÜLEKEZET1-MUNKA. Néhány szó a vasárnapi iskola szervezéséről, módszeréről. A gyülekezetei épitö, egységes, tervszerű munkának alapja minden kétséget kizárólag a vasárnapi iskola. Ha került is még egy pár évvel ezelőtt olyan presbyter egyik vagy másik egyházközség vezetői között, aki a vasárnapi iskola magasztos célját, jellegét nem ismerve, a felettes egyházi hatóságoktól is el- rendelt eme munkaág felölelésére nem, hogy segítő kezét nyújtotta volna ki, hanem a maga szüklátóköréhez képest aggodalmait fejezte ki a gyermekek vasárnapi foglalkoztatása miatt (mert szerinte elég az Istentiszteleten való részvétele a gyermeknek), ma már — hála a Gondviselésnek — az ilyen helyeken is teljes belenyugvással nézik a hivatalos vasárnapi iskolai munkás ezirányu fáradozásait. Elméletben tehát, már akár annak a felismerése révén, hogy mint a csemetét, az ember-plántát is kicsiny korától kezdve kell gondozni, akár felsőbb rendelkezések kényszerítő hatása alatt — eljutottunk odáig, hogy szükséges, sőt létkérdés fontosságával biró jelentőségű a vasárnapi iskola. Akik a munkában már régóta forgolódnak, bőségesen szolgáltatnak anyagot is az újonnan munkába állók részére. Teljesen feldolgozva is. Úgy, hogy azt csak tolmácsolni kellene. De hogyan? E kérdésre már nem olyan könnyű a felelet, mert ha könnyű volna, nem hallottam volna egy alaposan képzett és a gyülekezeti munkában ambícióval forgolódó lelkipásztor-' tói a belmissiói munkaágakról folytatott eszmecserénk alkalmával iiyen kijelentést: „mindennel rendben vagyok, de a vasárnapi iskolát jó formán el se merem kezdeni“. T. i. akkora gyermek sereggel, amekkora egy-egy osztatlan falusi iskolánk népességét teszi, egy ember, ha még apostoli ihletettségü is, eredményes munkát nem kezdhet. Tehát a szervezés kérdése az első. Ezt mulasztják el azok, akik akár tájékozatlanságból, akár kényszerűségből egy egy iskola (mondhatnám falu) gyermek seregével kezdenek vasárnapi iskolai tanítást — egyedül. A szervezésre vonatkozó tájékoztatás végett átadva a szót egy hivatott és képzett vasárnapi iskolai munkásnak, a jelenleg Fehérgyarmaton lakó Tarái Ágotának, aki a kis- várdai állami polgári leányiskolát végezte pár évvel ezelőtt s már annak idején élénk részt vett a kisvárdai gyülekezet egyik ifjúsági csoportjának, a Leány-Egyesületnek mozgalmaiban :
