Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
1927. január hó PÁSZTORTÜZ 3 ik oldal. szetartó ereje: Isten ! S az ember csak egy por* szem az ő dicsőségére. Ama világrendszer követe Krisztus jön, hogy az „énu imádata megszűnjék, hogy az „én“ durvavilága összetörjön; Krisztus lelke az ó embert absorbeálja s uj embert formál ama másik világrendszer számára, hogy legyen az Urnák eszköze, minden jó cselekedetre alkalmas I Mit érezhet az a virág, mely a föld sötét göröngyei közül kitörve először nyitja szét szirmait a tavasz lágy fuvalmára s bámul bele a ragyogó napba ? Ugyanaz az érzése a Krisztus által ezen csodálatos átalakuláson átment uj embernek is a végtelen dicsőség láttára: leom fűm előtted Uram ! por vagyok I Soli de gloria! Qyőrtelek. Dr. Juhász László. A tanítás, nevelés. A tanítás, nevelés szoros összetaríozan- dóságával minden hivatottnak feltétlenül tisztába keil lennie. E kettőnek egymástól való elválasztása meddő munkát eredményez. A tanítás, nevelés nélkül oiyan, mint a gyümölcsfa virágzása, gyümölcstermés nélkül. Az életben pedig hányszor találkozunk olyan esetekkel, hogy az arra hivatottak tanítanak, rengeteg ismerettel tömik meg az inko lás gyermek, diák, vagy felnőttek fejét, a népiskola középiskola, vagy más előadó’ helyek katedrájáról s elfelejtik az ismeretek közlése, tanítása közben, hogy az ismeretek közlésének, a tanításnak az édes gyümölcse, célja nem lehet más, mint a nevelés. Kedves kartársam, tanító társam. — akár milyen foglalkozásban, — mikor egyházunk második templomába belépsz tanítványaid közé, lelkedet odahangoltad e, hogy a mikor vaüást tanítasz, nemcsak megismerteted az Istent mint mindentudó, mindenható stb láthatatlan valóságot; nemcsak megtanítsd a Krisztust, mint Isten fiát, nemcsak tudja elmondani a tanítvány a keresztyének üldözését, a reformáció történetét stb. stb., hanem érezze is szivében az Isten felséges hatalmát, szerető atyai jóságát, a vágyódást a Krisztus tudománya után, az erős elhatározást, a megtisztított valláshoz való ragaszkodásra, meg-» védésére, ha kell, nagyszerű áldozatok meghozására, hogy igy Istennek engedelmes, alázatos gyermeke, az embereknek szerető testvére, az egyháznak pedig hü tagja legyen? Vagy ha történetet tanítasz a magyarok vándorlásától kezdve a keresztyén hitre téré« sen, tatárjáráson, Nagy Lajoson, a Hunyadiakon, mohácsi vészen, Bocskai, Bethlen és Rákócziakon, a szabadságharc és világháborún keresztül, vájjon csak a fenti ismereteket közlöd-e, vagy nagyobb fontosságú az, ha látod tanításod eredménye képen tanítványod szemében a lüzet kigyulni, lelkében a hazaszeretetnek erős lángját fellobbani s minden cselekedetében annak a megnyilatkozását, hogy a hazának kiváló fiakai és leányokat neveltél ? Akik a történelemben is látják Isten kezét! Hát a földrajz száraz betűje, mit gondolsz, meg tudja-e ragadni a gyermek szivét, ha ennek a szerencsétlen hazának minden rögét át nem ölelte!ed leikével, ha tanításodban a végcél nem a hazát és Istent ismerő és szerető ielkek nevelése? De igy vagyunk a legszárazabb tárgyak* ka! is. Ifjúsági — és leányegyesületek, vasárnapi iskolák, szabadoktatási előadások, énekkarok, templomi gyülekezet, mind olyan terek, a hol a tanítás, ismeretek közlése által, nevelni lehet. — Versek, monológok, ének számok megtanítása, versenyszerű előadatása az ifjúsági és leányegyesületekben, az egyéniségnek önállóságra való nevelése kell, hegy legyen. Színdarabok szinrehozása, fellépés, bátorság, a jó és rossz emberi tulajdonságok felismerésére való nevelés; énekkarokban a szép érzék csiszolása, finomabb érzékelés fel- ébresztése; vasárnapi iskolák, szabadoktatási előadások, templomi prédikációk, Isten tisztelet, ember szeretet, becsület, tisztesség, munkás, igaz életre való nevelésnek a legalkalmasabb fórumai. Afelsorolthelyeken.de bárhol és bármily körülmények között taníthatunk, gazdagíthatjuk ismeretekkel az észt, de ha a szivet lelket nem nemesítettük és Istenre nem irányítottuk felesleges jó cselekedet volt minden igyekezetünk. A tanítás legyen eszköz a nevelésben, de célja soha ne legyen más, csak a nevelés, Dombrád. Abod Imre. A Hit és Szolgálat mozgalma. „A több, mirt 35 év óta folyó református belmissziói munka a maga szétszórtságával és szervezetlenségével nem iudott kellő eredményt elérni és ezért a Hit és Szolgálat név alatt megindult a különböző munkák egyesítése a nagyobb szolgálat és nagyobb eredmény érdekében“. Alcsoportja a „Sáfár sági Mozgalom“. Bővebbet szivesen közöl a mozgalom főtitkára: Bereczky Albert református lelkész, Tahitótfalu. „Az imádkozó ne akarja megváltoztatni Isten akaratát, hanem nőjjön hozzá Isten hez, Isten akaratához. Ez a hozzánövés: a szolgálat." Sadhu Sundar Singh
