Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
2-ik oldal. PÁSZTORI ÜZ 1927. január hő és tudás közzül csak ez utóbbin helyezkedjék cl. Nem vettük észre közben vagy kisebbségi helyzetünk kényszeréből folyóan megalkudtunk azzal, hogy egy nagyon is íu datos és tervszerű materialista irány előretörését engedtük igy meg. — A jogilag biztosított egyházi keretek és életiehetőségek mindig arra kísértettek, hegy csak a tagok számával s nem mindenek előtt lelki minőségükkel törődjünk. A gép pontosan működött s mi nyugodtak voltu k. Közben az idő kereke nagyot fordult, uj szükségletek jelentkeztek az öntudatra jutó társadalmi rétegekkel, melyeknek kielégítéséhez az egyházi élet régi gépezete nagyon fogyatékosnak mutatkozott. Így állott eiŐ az a helyzet, hogy nem- z-ti életünk három legnagyobb alkotó tényezője közzül a munkásság általában idegen vagy épen ellenséges érzelmű, az értelmiség pedig közönyös az egyházi élettel szemben, csak a földmives népet fűzik még inkább csak külsőségekben alapuló hagyományos kötelékek az egyházhoz. Belenyugodni ebbe az állapotba, annyi volna, mint az életről lemondani. De ki fogja tevékenységre bírni pl értelmiségünk nagyon értékes, de ma még szinte mozdulatlan tö megát ? Egész bizonyosan nem emberi erő s nem emberi szó. Az Isten leike. Az. amelyről nem tudjuk honnan jő, nem látjuk mely eszközöket használ fel, de azt érezzük, hogy él és működik. Három lehetőség állhat e'Ő értelmiségünk számára. Vepy egy áldott lelki találkozás épen tagjai közzü! formálja ki a legerősebb bizonyságfevő egyéniségeket, — vagy állandósul a mai helyzet s az méltatlan lesz az egyházhoz és intelligenciánkhoz egyaránt, vagy ... de nem. a helyzet nem rosszab bodhat, — értelmiségünk uralkodó vonása sohasem lehet az alheizmus ! Sőt az a nézetünk, hogy a vallásos hitnek épen ezzel az osztállyal szemben van legkényelmesebb helyzete. A müveit értelem nagyszerű fogódzóéi pont. Lehet, hogy kezdetben semmi másra nem képesít, mint egy puszta számtani tétel felállításához de ha a tétel maradvánnyal zárul akkor már feltárul a hit utjának első lezár* kapuja : a meggyőződésé. A külső meglátás után a belső látás, a hit megrendítő, boldog élménye következik. Ha feleletet keresnénk r! erre a kér désre : „Ad e valamit épen a kálvinista vallásos hit a müveit embernek?“, — lehetetlen, hogy a kérdés komo’v, elfogulatlan megoldása negativ eredményre vezatnp Ad egy páratlan világnézeti megoldást ugy az egyéni, mint a társadalmi életre nézve : jsten fia — emberek testvérje. Tehát ad egv belső, diadalmas, boldog életlehetőséget, a Krisztusét! A nyomornak, a ieikirutságnak, a bűnnek kárhozatos földjén akarhat-e ember többet, jobbat! S Kém lélekbemarkoló parancsszó e, hogy ennyit s épen ezt okvetlen akarja? ! A magyar jelen s a magyar jövő nagy követelése ez 1 Én tudom, hegy minden kálvinista pap ezt akarja Art is tudom, hogy a magyar kálvinista intelligencia szi-níén ezt akarja. Mégis különösen tragikus, hogy csak a temetésen találkoznak össze, — az alkotó munkában egymást nem ismerik vagy félreismerik. A nagyon magára hagyott kálvinista pap segítő kezét nyújtja értelmiségünk minden tagja felé — és segítő kéznyuitást vár ennek minden tagjától ! Demecser. Kiss Lajos. ,, Gn. “ Sokáig hitte oz ember, ma is nagyon sokan szeretnék hinni hogy a föld a világ központja. Minden a földért van E körül keringe* nek nap. hold. csillagok Ennek érdekében s gyönyörűségére szolgál az egész természet, a maga pompájával gazdagságával s gyönyöreivel, A tudomány aztán megfogja a földet Megforgatja naponként egyszer a tengelye körül, évente egyszer a nap körül s ezután a naprendszert percenként 24 km-es sebességgel elindítja a végtelen űrben a lobbi naprendszerekkel együtt. S a föld?!, elenyésző porszem lesz a végtelenségben; létele nem öncél, hanem az Ur dicsősége! Az Űré a föld s annak teljessége I (Zsolt 24. I T Kor 10 26 28) Sokáig hitte az ember, ma is sokaknak hő vágya, hite, hogy az „én“ a világ központja. Nekem süt a nap, az én gyönyörködtetésemre vannak a csillogok Az én szolgálatomra ren delve a föld. annak gazdagsága, minden gyö nyöte. Arra valók az emberek, hogy felettük uralkodjon, az én hatalmom dicsőségem eszkö zei legyenek Az én önteltsége úrrá teszi őt az egész természet felett! Ez az önimádat! Jön a biblia! Az „én“ öntelt világával szemben egy más hatalmasabb, dicsőbb világ uralmát állítja szembe A biblia e világ névé» ben ráfuvall az emberre a teremtettség koronájára mely oly sokszor fázza doz ama másik világ Ura ellen s bemulatja öt a maga lehetet len nvomorában. elevenségében : por és hamu vagy! Szertefoszlik az ember minden hatalma, dicsősége! A Krisztus állal föltárul epy más tökéletes világrendszer, melynek központja, ősz-
