Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)

Somororjai Ádám OSB: Polgár Vilmos bencés működése Nyugaton (1957. május 18. – 1974. június 10.)

POLGÁR VILMOS BENCÉS MŰKÖDÉSE NYUGATON 177

vólevél, eltartás minden szemszögből. Nyilatkozat a kolostor nevében a követségen stb.

November 27-e: Pannonhalmára. Beszámoltam Norbertnek. Kijelentette, hogy lemondása végleges, nem lép vissza.139

Brezanóczy az említett találko

zójukon nem beszélt az ügyről, csak meghallgatta Norbertet; biztos előbb tudni akarta az ÁEH véleményét. De megkérdezte: és mi lenne Norberttel a lemondás után? Hová megy, stb. Hogy is volt Kelemen Krizosztom és Sárközy Pál esetében? Mehet az ő egyházmegyéjébe is. Kap teljes kongruát, mint ahogy megszerezte Shvoy püspöknek140

is. Ajánlata: ha lemond Nor

bert, akkor a december 11-i püspökkari gyűlésen mondjon le, és ő, Brezanóczy viszi Rómába az ügyet három másik püspök lemondásával együtt. Mindezt Norbert mondta el nekem. – Amint később megtudtam, elmenetelem után két ÁVO-s ember érdeklődött Pannonhalmán, hogy mit is kerestem ott. Nem fogadták el, hogy hivatáskeresés volt az ok. – Este 19 órakor már Bécsben voltam. – Átadtam Ágostonnak a pár soros, Norbert írta meghatalmazást. Vili elfogadta azt a megoldást. Mintha arra számítana, hogy ez csak kifelé, hivatalos jellegnek van, de ő továbbra is ügyködik majd.

November 28-a: a nunciusnál. Tudomásul vette Ágoston kinevezését. Kezd

je el a tárgyalásokat az érdekelt felekkel.141

Távozásunk után már Ágoston

nál: ne menjek el Münchenbe, ez volt a tervem, mivel Mgsr. Prigione, udito-139 „Nov. 25. Még ma visszament Emil Budapestre. Vitte magával Főapát úr számára levelemet, melyben kértem Ágoston megbízását Zeiselhof átvételére, ha valóban visszakapnánk. [...] Nov. 27. Emil lvisszajött. Hozta magával Legányi főapát úr megbízását Ágoston számára, teljesen az általam megfogalmazott szöveggel.” PFKK BK 895. Polgár Vilmos naplója.

140 Shvoy Lajos (1879–1968) rk. pap, a Regnum Marianum papi közösség tagja, ifjúsági lelki

pásztor, cserkész. 1927-től székesfehérvári megyéspüspök.

141 „Nov 28. Emil audiencián volt Rossi nunciusnál. Bemutatta főapát úr imént említett iratát. Erre du. 4-re Sellingert és Emilt hívatta újra magához Rossi tárgyalásra. Ágostont is magával vitte Emil. Rossi: ő csak akkor terjeszti fel az Államtitkárságnak Zeiselhof visszaadását nekünk (São Pauló-i perjelségünk révén), ha Pannonhalma és a Schottenstift előzőleg meg tudnak egyezni főleg a 3,5 millió adósságot illetőleg, amely Sellinger szerint is még mindig terheli Zeiselhofot. Sellinger: őt a konventdöntés köti: a teljes visszaadás mellett maradnak, de a pénzt vissza akarják kapni. Rossi: miért ne lehetne ezt kölcsönként a szegény Ph-nak visszahagyni? Mire kell nagyon ez a pénz Sch-nek? Sellinger: Kellerjük renoválására és átalakítására. Rossi: nincs máshonnan erre pénzük? – Nincs, mert 1966-ban Breitenleeben 400.000 schillinget ráfizettek – válaszolta az apát. – Hogy lehetséges ez? »Ja, wissen Sie Excellenz, es war keine Kontrolle.“ [Tudja, Excellenciád, nem volt ellenőrzés.] [...] Ezen beszélgetés alatt kitűnt: Rossiéknak semmiféle erkölcsi kifogása nincs ellenem, csupán az, hogy folyton kánonokat idéztem a beadványaimban; Rossi szerint komoly jövedelmet ne várjon Pannonhalma Zeiselhof után, mert az EWG-ben is agrárkrízis van. Rossi említette, hogy Eisenstadt és Heiligenkreutz visszautasította Z. felkínált adminisztrációját. Rossi: lehet Pannonhalmának jövedelmet átutalni? (Istenem, hogy még ezt sem tudja!!)” PFKK BK 895. Polgár Vilmos naplója.