Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)

Somororjai Ádám OSB: Polgár Vilmos bencés működése Nyugaton (1957. május 18. – 1974. június 10.)

POLGÁR VILMOS BENCÉS MŰKÖDÉSE NYUGATON 167

Összegzés: Konfliktusos személyiség, eredmények és kudarcok. Tanúságtevők és kollaboránsok?

Összességében elmondható, hogy Polgár Vilmos egész külföldi életében harcolt. Így a magyarországi állambiztonsági szervek ellen, nagybátyja, Szalay Jeromos ellen, a bécsi skót bencések, a két bécsi nuncius, a Vatikáni Államtitkárság ellen, továbbá elöljárója, Békés Gellért ellen, hogy – a maga értelmezése szerint – helyreállítsa a nyugati bencés intézmények jogkövetését. Folyamatos és többfrontos harcot vállalt, amire ráment egészsége és élete.

Eredmények: amibe belekezdett, végigvitte. Kudarcok: Mire végigvitte, szinte mindenütt persona non

gratá

vá vált. Pártállami árnya elkísérte Bécs

be is, ahol nem bíztak benne, főleg vehemenciája miatt. A bécsi nuncia túra kezdeményezésére a Vatikáni Államtitkárság már 1966-tól kizárta a burgenlandi vagyonügyi kérdések intézéséből, bár a háttérben rendületlenül tovább folytatta harcát, és az ügyek intézésébe fokozatosan beavatott Ágoston rendtársa személyében új szövetségesre talált. Azonban amikor a birtok visszakerült rendi kezelésbe, már nem ő, hanem Békés – és Jordán Emil – írhatott alá.

100

Polgár kiutazása szorosan összefüggött hazai rendi működésével, mint házgondnok, sőt, gazdasági igazgató. Az anyagi gondok Bécsbe vezérelték, ahol átmeneti időszak helyett tartósan maradnia kellett. Zeiselhof meg-, illetve visszaszerzésében oroszlánrésze volt, Békés oldalán kiépítette működésének szerzetesjogi és hivatali kereteit, megerősítette a nyugati magyar bencés közösség szervezeti egységét, hozzájárult a két új perjelség és a nyugati bencések életének és anyagi helyzetének rendezéséhez, folyamatosan támogatta Pannonhalmát, és jelentős érdemeket szerzett a vasfüggönyön túli „hallgató egyház” anyagi támogatásában. Elmondható, hogy megteremtette magának Pannonhalmát Nyugaton. Egy évtizednyi időre megkerülhetetlenné vált mind a nyugati magyar bencések, mind Pannonhalma, mind a hazai tanítórendek, mind pedig a magyarországi katolikus egyház ügyeinek intézésében. Eredményei jelentősek, de azokat nem ő, hanem kortársai és főleg az utókor élvezi.

A korábbi kutatások elsősorban az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött iratokra és csak részben a korábban a Pannonhalmi 100 Agostino Casaroli, a Rendkívüli Egyházi Ügyek Szent Kongregációjának érsek-titkára kétszer is – 1966 és 1967 őszén – fogadta Jordán Emilt, Békés kíséretében. A São Pauló-i perjel latba vetette diplomáciai képességét, nem utolsósorban ez is az oka, hogy a vitatott birtokot formálisan a brazíliai bencés perjelség nevére írták. A kérdéssel – 1966. november 23–24. dátum alatt – foglalkozik Polgár naplója is.