Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)

Somororjai Ádám OSB: Polgár Vilmos bencés működése Nyugaton (1957. május 18. – 1974. június 10.)

168 SOMORJAI ÁDÁM OSB

Főapátsági Levéltárba került kordokumentumokra szorítkoztak. Az idáig ismeretlen külföldi és hazai magyar bencés iratok nyomán a korábban kialakított kép egyre gazdagodik. Egyetértünk a megállapítással: „a rend kö

zelmúltjának ez az epizódja jól rávilágít arra, hogy nem írható le az egyház történetének ez a szakasza pusztán olyan sémák alapján, amelyek tanúságtevők és kollaboránsok csoportjaira osztják annak tagjait.”101

Sőt, továbbfűzve: a pártállam realitását tudomásul kellett venni, és ha valaki nagyobb fába akarta vágni a fejszéjét – mint ahogy tette ezt Polgár is Bécsben –, akkor vállalnia kellett egyfajta együttműködést. A pártállam ugyanis az élet minden területét ellenőrizni akarta, így nem volt közömbös számára, hogy mennyi keményvaluta érkezik az országba és milyen úton-módon, továbbá útlevelet is az állami szervektől kellett kérni.

A kérdés inkább az, hogy 1. Kinek ártott Polgár? Úgy tűnik, senkinek. 2. Kinek használt? Rendi közösségének, a vasfüggönyön túli bencéseknek. Disszidálása tehát nem maradt steril, hanem gyümölcsöket hozott. 3. Milyen árat fizetett a pártállam által megtagadott emberi jogok kedvezményként való osztogatásáért? Egészségével és életével fizetett.

101 Petes R.:

Elszigeteltség és szabadulás kérdőjelei i. m. 185.