Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Keresztes Csaba: Egy bencés plébánia az elszakítottságban: Deáki 1918–1970
Keresztes Csaba Egy bencés plébánia az elszakítottságban: Deáki 1918–1970 Az első világháború elvesztését követő területveszteségek következményeképpen az észak-magyarországi Mátyusföldön fekvő Deáki községet elszakí tották Magyarországtól. Deáki bencés szempontból különleges helyszí n. Területe 1002 óta főapát sági birtok volt, temploma pedig – ismerten – az egyik legrégibb és legszebb Kárpát-medencei templom. A többségében római katolikusok, kisebb részben reformátusok lakta község katolikus plébániáján régóta bencés szerze tes teljesített szolgálatot, a legnagyobb megbecsültségben. Deáki a 20. század elején is része volt a pannonhalmai birtokrendszernek: a gazdálkodást a plébános-szerzetesek ellenőrizték. A 2394 holdat kitevő főapátsági uradalom fontos része volt a rend birtokszerkezetének, bár messzebb esett a központi területektől. A kölcsönös és többszörös gazdasági kapcsolat mindkét részről hasznossá és hatékonnyá vált. A deáki lakosság döntő többsége mezőgazdaságból élt. A község a 19. század második felében, valamint a 20. század elején észrevehető gazdasági és közösségi fejlődést mutatott. 1 A szerzetes-plébánosok többsége nemcsak a rendet, hanem a deáki katolikus közösséget is serényen szolgálta, erejükből telhetően fejlesztették a templomot, a plébániát és az egyházközségi iskolát. A gazdasági együttműködésen kívül a különleges vallási-társadalmi kapcsolatok is szorosra fonódtak az idők során, s mivel Deáki a pannonhalmi egyházmegye részét képezte, a katolikus gyerekeket a főapá t bérmálta. Minden főapátválasztá skor hódoló küldöttség érkezett a községből Pannonhalmára. 2 1 1910-ben a 2949 lakosból 2932 volt magyar, 14 szlovák, 2 német és 1 más nemzetiségű. 2023 római katolikus mellett 728 református, 152 zsidó és 46 evangélikus élt a községben. A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. Bp. 1912. 146., 793. 2 Molnár Imre: Deáki. Bp. 2000. 52.
