Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Keresztes Csaba: Egy bencés plébánia az elszakítottságban: Deáki 1918–1970
74 KERESZTES CSABA Az első világháború kitörése Deáki esetében is megakasztotta a kedvező folyamatokat, majd később, 1918 őszén gyökeresen megváltozott a helyzet. Az „államfordulat”, ahogy a csehszlovákiai magyarok nevezték az évtized végén bekövetkezett átalakulást, teljesen felforgatta a deákiak életét. A ma gyar nemzetiségűek másodrendűek lettek saját szülőföldjükön, hátrányok és megpróbáltatások tömkelege zúdult rájuk, még a demokratikusnak nevezett első Csehszlovák K öztársaság létezésének idején is. Az ú j, „csehnek” neve zett hatalom alatt a korábban adottnak, egyértelműnek tekintett ügyeket is csak nagy nehézségek árán lehetett elintézni. 3 Az egyház is nehéz helyzetbe került. Az elcsatolás után az 1915-től ott szolgáló Epölyi Mainrád4 maradt a deáki bencés plébános. Rá, idős kora elle nére, a csehszlovák hatóságok gyanakodva tekintettek, á llampolgárság iránti kérvényét is elutasították, és előírták számára, hogy magyar útlevelet szerezzen, mellyel, mint „külföldi” tartózkodhat Csehszlovákiában. Az okot Epölyi abban vélte megtalálni, hogy 1923-ban és 1924-ben megünnepelte Szent István király ünnepét, és ezt a csehszlovák hatóságok államellenes tevékenységként értékelték.5 Szintén jellemző példa volt, hogy a korábban egyenesen megkapott egyházi körlevelek elmaradtak, azokat külön igényelni kellett. 6 Jelentősebb változást és szigorúbb viszonyokat eredményezett, hogy a főapátsági uradalom felügyeletét a csehszlovák hatalom magához vonta, és kezelését a pozsonyi Egyházi Birtokok Központi Igazgatóságának adta. Az uradalom tulajdonjoga azonban a főapátságé maradt. Ezenkívül a plébánia tulajdonában és kezelésében is voltak kisebb földterületek, elkülönítve az uradalomi földektől. A főapát 1921-ben a deáki (és a füssi) birtokokat, valamint azok jövedelmeit a plébános szabad rendelkezésére bízta.7 Az 1920-as évek ben a plébániai földeken többnyire szarvasmarhát tenyésztettek és gabonát termesztettek. Később, a gazdasági válság enyhítésére, dohány és fűszerpap rika termesztését honosították meg, melyeket a cseh részek felé adtak el. 3 Bukovszky László: Fejezetek Deáki múltjából (1848–1945). Fórum Társadalomtudom ányi Szemle 5. (2003) 1. sz. 109–136., 121. 1923-ban Deáki a Galántai járásból átkerült a Vágsellyei járáshoz. 4 Epölyi Mainrád (1856–1928), bencés szerzetes, 1885 és 1915 között Csanakon lelkész, ezt követően került Deákira. A pannonhalmi Szent Benedek-rend névtára 1802–1986. Összeáll. Berkó Pál – Legányi Norbert. Győr 1987. 115. 5 Pannonhalmi Főapátsági Levéltár (a továbbiakban: PFL), Területi Apátság Levéltára, Espe resi egyházkormányzati iratok 1/1926. Valamint: Štátny archív v Nitre - pracovisko Archív Šaľ a (a továbbiakban: Ša Np AŠ) –133–F/1–sz. n.–1924. (15. d.) 6 Ša Np AŠ –F/1–133–sz. n.–1920. (14. d.) 7 Ša Np AŠ –F/1–sz. n.–1921. (14. d.)
