Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Dénesi Tamás: A pannonhalmi egyházmegye megszüntetése
60 DÉNESI TAMÁS mutat, sőt az egyházmegyei struktúrában „Pannonhalmi résznek” nevezi a két utolsó esperességet. Néhány kincés plébános halála módosított ugyan az arányon, de ekkor, harmincöt évvel az elszakítás után, még mindig „bencés” kezekben volt az egykori pannonhalmi egyházmegye. A tizenöt lelkipásztori helyen tizenegy szerzetes és három világi pap teljesített szolgálatot, Bársonyost pedig a mezőörsi, Tárkányt a nagyigmándi világi pap plébános látta el.51 A bencés rend ezekben az időkben is a magáénak érezte az egyházterületet. A perjelnaplóban az 1960-as év a rendtársak felsorolásával kezdődik. Itt a pannonhalmi főmonostor lakóit a győri székház szerzetesei követik, majd a „Pannonhalmi egyházmegyében” [!] szolgáló testvérek következnek,52 ezzel a megjegyzéssel: „Mivel az állami hatóságok 1951 novemberétől nem engedik meg főapát úrnak az egyházmegye tényleges kormányzását, ez főapát úrnak a 429. can. 1. § értelmében adott delegálása alapján a győri püspök úr kezében van.” 53 Azt senki sem tudta megmondani, meddig tart a diktatúra, de tisztában voltak vele, ha véget ér, a régi állapotokat vissza kell állítani. Papp Kálmánban az 1956-os forradalom napjaiban már megfogalmazódott ez a gondolat, határidőnaplójában legalábbis többek között ezt jegyezte fel október 30-án: „Markos, győrszentiváni bencés plébános: az ottani erdőben állomásoznak az orosz tankok, egyelőre békésen, de készen a harcra. Bencés egyházmegye visszaállítása!”54 Az események azonban végül nem úgy alakultak, hogy ez a gondolat végrehajtható legyen. A két esperesi kerület a struktúra végén, a hagyományosan győri egyházmegyei esperességektől három csillaggal elkülönítve található. 51 Győregyházmegyei almanach 1985. Schematismus Dioecesis Jaurinensis. Szerk. Bóna László – Grábits András. Győr 1985. 116–120. A három világi pap Győrszenivánon, Tarjánpusztán és Véneken szolgált. 52 Utánuk a más egyházmegyében pasztoráló bencések, majd a más, különböző munka kö rökben alkalmazott szerzetesek és a külföldön élők névsora olvasható. A pannonhalmi egyházmegye: PFL PI, Perjelnapló 1944-1965, 188. 53 Az egykori bencés plébániák egyébként menedéket adtak feloszlatott női szerzeteseknek is. 1959 végén Kajárpécen, Győrszenivánban és Tényőn két-két nővér élt, akik plébániai feladatokat vállaltak , házvezetőnőként, kántorként és sekrestyés-harangozóként tevékeny kedtek. A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságához a győri püspökség egész területéről érkezett jelentések a plébániák területén élő szerzetesnőkről: Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára XXIII-24/1. (A Győr-Sopron megyei Tanács V. B. egyházügyi titkárának iratai, Egyházügyi ügyiratok 1950, 1955-62.), „Volt szerzetesek” a megye területén című iratcsomó (1959). A kincés plébániák területén kilenc egykori szerzetesnővér élt, közülük hatan kaptak plébániai munkát. 54 GyEL VII. Papp Kálmán hagyatéka. A bejegyzésre utalt: Soós Viktor Attila: Papp Kálmán győri megyés püspök 1956-os naplója. In: Magyar Katolikus Egyház, 1956. A Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány évkönyve 2007. Szerk. Szabó Csaba. Bp. 2006. 115–122., 119.
