Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)

Dénesi Tamás: A pannonhalmi egyházmegye megszüntetése

48 DÉNESI TAMÁS

toráció tehát – a középiskolai oktatás mellett – kimondottan kötelességévé vált a rendnek. A kis főapátsági egyházterületen, amelynek kormányzatát a főapát által kinevezett helyettes, az általános helynök (vicarius generalis) segítette, a lelkipásztori szolgálatot a 19. század elejétől másfél évszázadon át bencések látták el. A főapátsági egyházmegye káptalanját a főmonostori konvent alkotta. A plébániák gyakorlati összefogása, mindennapi igazgatása az esperes feladata volt. A 19. század első felétől rendszeressé váltak a lelkipásztorok koronagyűlései, és kialakult az egyházmegye plébániahálózata. A 20. század első felében a pannonhalmi egyházmegyéhez, a főapát főpásztori joghatósága alá a következő plébániák tartoztak: Győrszentmárton, Bakonypéterd, Bársonyos, Győrszentiván (Vének filiával), Lázi, Ménfőcsanak,

3 Nyalka, Ravazd, Tárkány, Tényő,

4 Veszprémvarsány, illetve Deáki és Ko

máromfüss. Utóbbi két plébániát a trianoni békediktátum következtében Csehszlovákiához csatolták. Három település – Dénesd, Tömördpuszta és Kiscsanak – szintén a pannonhalmi egyházmegye része volt, de valamelyik szomszéd egyházmegyei plébániához csatolt fiókegyházként. Előbbi szintén Csehszlovákia területén feküdt.5

A fenti plébániák és fiókegyházak kegyura a főapát volt. Bakonybél és Kajár6

szintén a pannonhalmi egyházmegye ré

szét képezte, mindkét egyház a főapát joghatósága, de a bakonybéli apátság kegyurasága alá tartozott. Mindegyik pannonhalmi egyházmegyei plébániát bencés szerzetes vezette.

7 3 A település 1934-ben Csanakfalu, Csanakhegy és Ménfő egyesítésével jött létre. A pan

nonhalmi egyházmegye Szent Kereszt plébániája és plébániatemploma Csanakfaluban található.

4 1934-ig Tényőfalu.

5 A Dunától északra fekvő apátsági birtokok és plébániák, valamint az ott élő szerzetesek jogi helyzete 1920 után sokáig rendezetlen volt. A felvidéki birtokok az első bécsi döntés következtében, 1938-tól rövid időre ismét bencés kézbe kerültek. Somorjai Ádám OSB:

Visitatio apostolica institutorum vitae consecratae in Hungaria, 1927–1935. A magyarországi szerzetesrendek apostoli vizitációja. (Rendtörténeti füzetek 13.) Pannonhalma 2008. 451–457.; Somorjai Ádám OSB:

A bencés birtokok nemzetközi jogi helyzete a Dunától északra fekvő területeken (1919–1939). In: Episcopus, archiabbas benedictinus, historicus ecclesiae. Tanulmányok Várszegi Asztrik 70. születésnapjára. Szerk. Somorjai Ádám OSB – Zombori István. Bp. 2016. 109–123. – Pannonhalma számára az elszakítottság idején nehéz volt a kapcsolattartás a felvidéki bencés plébánosokkal: Pannonhalmi Főapátsági Levéltár (a továbbiakban: PFL), Területi Apátság Levéltára (a továbbiakban: TeA), Esperesi egyházkormányzati iratok (a továbbiakban: EE), Acta coronae, Az 1927., 1928., 1930. évi lelkészgyűlések jegyzőkönyvei.

6 Győr megyében, a mai Kajárpéc.

7 A Pannonhalmi Szent Benedek-rend Névtára az 1920–1921. iskolai évre. Esztergom 1920. 41–47.; A Pannonhalmi Szent-Benedek-rend és a Pannonhalmi Egyházmegye Névtára az 1940–1941. iskolai évre. Győr 1940. 42–45.; Decreta Synodalia. Az 1940-ben tartott pan-