Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Soós Viktor Attila: „Az ellenséges arculatú vezetést politikailag loyális, együttműködésre kész vezetés váltotta fel.” A bencés rendre vonatkozó megyei rendőr-főkapitánysági jelentések az 1970–1980-as évekből
A BENCÉS RENDRE VONATKOZÓ MEGYEI RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁGI JELENTÉSEK... 233 bázisai lehetnének a pártállami diktatúra feltárásának. A kádári diktatúra utolsó két évtizedéből a Győr-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság működésére vonatkozó vezetői értekezletek emlékeztetői, munkatervek, beszámolók maradtak fenn, amelyekből töredékes képet kaphatunk a pártállam megyei rendőrségi, állambiztonsági szerveinek bencés rendre vonatkozó infor mációi ról. A kommunista diktatúra mindvégig ellenségként tekintett a szerzetesekre, tevékenységüket nyomon követte, működésüket ellenőrizte, igyekezett ellehetetleníteni a rendeket, a rendtagokat üldözte. 1948. június 16-án az országgyűlés elfogadta a XXXIII. törvénycikket a nem állami iskolák fenntartásának átvételéről, vagyontárgyaik állami tulajdonba vételéről, ezzel a katolikus egyház 3148 intézményé t veszítette el. 1950. augusztus 30-án a Magyar Népköztársaság Kormánya képviseletében Darvas József miniszter és a Magyar Katolikus Püspöki Kar vezetője, Grősz József kalocsai érsek aláírták az egyezményt. A megállapodás II/2. pontja azt mondta ki, hogy: „A Magyar Népköztársaság Kormánya hozzájárul 8 katolikus egyházi iskola (6 fiú és 2 leányiskola) visszaadásához, valamint ahhoz, hogy a katolikus egyházi iskolákban a tanítás ellátására szükséges megfelelő számú férfi és női tanítórend működjék.” Az 1950 nyarán a szerzetesrendek ellen lefolyta tott megfélemlítő és korlátozó hadjárat végére az elnöki tanács 1950. évi 34. törvényerejű rendelete megvonta a szerzetesrendek működési engedélyét, amely rendelkezés nem vonatkozott a katolikus egyh ázi iskolákban a tanítás ellátásához megfelelő számú férfi és női szerzetest biztosító rend működési engedélyére. Ennek értelmében a bencések, a piaristák, a kapisztránus ferencesek és a Szegény Iskolanővérek rendje kivételével az összes magyarországi szerzetesrendet megszüntették. A föloszlatott rendek tagjait három hónapon belül rendházaik elhagyására kötelezték, többeket ennek lejárta előtt internáltak. Ezt követően minden szerzetest nyomon követtek és üldöztek, akik a feloszlatott rendek tagjai voltak, őket mint az „egyházi reakció” tagjait tartották nyilván. Amennyiben tovább élték szerzetesi életüket, tartották kapcsolatot rendtársaikkal, azt illegális tevékenységnek minősítették, és az ilyennel szemben a pártállam fellépett. Azon négy szerzetesrend esetében, melyeknek engedélyeztek két-két gimnáziumot, valamint ezek ellátásához szerzetes tanárokat, a rendi keretek között maradt szerzetesek életét, működését tartották számon, és minden esetben eljártak velük szemben, ha a pártállam szempontjából „ellenséges” magatartást tanúsítottak. A kereten kívül került szerzetesek vagy átkerültek valamelyik egyházmegyébe és ott papi feladatot vagy egyházi
