Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Vörös Géza: „Pálfi Aurél beszervezésétől elálltunk.” A bencés rend a politikai rendőrség hálójában (1945–1956)
192 VÖRÖS GÉZA tóztatás oka az iratokból nem derül ki, de Frey életpályája alapján vélelmezhető indok, hogy a görög–latin szakos tanár 1945 előtt a pannonhalmi 629. számú Szent Márton Cserkészcsapat második rajának vezetőtisztje, illetve az 5. honvédgyalogos-hadosztály 14. gyalogezredének főhadnagyi rangú tartalékos tábori lelkésze volt.16 Az Andrássy út 60-ban történt kihallgatását követően Freyt szabadon engedték, és hazautazott Győrbe. Az államvédelmi nyomozók vélelmezhették, hogy a rendkívül felzaklatott, valószínűleg megfenyegetett szerzetest már könnyű lesz a velük való együttműködésre rábírni. Freyt pressziós alapon a szombathelyi államvédelmi tisztek szervezték be, 1949. február 10-én.17 A beszervezést végző tiszt a bencés szerze tes kézzel írott beszervezési nyilatkozatához a következőket fűzette: „ki jelentem, hogy a magyar köztársaság [sic!] és a magyar katolikus egyház megegyezése érdekében felajánlom, nem nyilvános, tevékenységemet a Belügyminisztérium Államvédelmi hatósága [sic!] számára a magam területén. Ennek megfelelően a velem kapcsolatban álló államvédelmi nyomozó tisztnek minden kérdésére őszinte feleletet adok. A fentieket soha senkivel nem közlöm és a fentiekben foglalt kapcsolatomat soha élő embernek tudomására nem hozom. Szombathely, 1949. febr. 10.” 18 Úgy tűnik, Frey Kasszián a nyilatkozatban foglaltaknak sem lelkiismereti, sem rendi fogadalma miatt nem akart eleget tenni, s ezt jelezte is az államvédelmi nyomozóknak. 1949. február 15-én egy budapesti nyomozó jelenlétében Frey megismerkedett leendő győri tartótisztjével, és közölte, hogy képtelen ezt a tevékenységet folytatni, fél a lebukás lehetőségétől, zaklatott lelkiállapotba került, és „elmondotta azt is, hogy inkább leüli a 3 évet, amit kiszabnak rá, mert mindentől fél.”19 A találkozó folyamán az államvédelmi tisztek próbálták megnyugtatni a szerzetest, és egy újabb találkozóban állapodtak meg, ahol Frey Kasszián tájékoztatni fogja őket, hogy vál lalja-e a megbízatást. A bencés tanár távozását követően a két nyomozó egyetértett abban, hogy „a B. egyén a rendtársainak vagy a rend főnökének köpött. Mert azt vettük ki a szavaiból, hogy minden áron le akar lépni s ne künk 16 A Pannonhalmi Szent Benedek-rendi Katolikus Gimnázium és Diákotthon évkönyve az 1943–44. tanévről. Pannonhalma 1944. 28. http://pannonhalma70-74.gportal.hu/portal/pannonhalma70-74/upload/251068_1362164631_07911.pdf (Letöltve: 2017. márc. 19.); http://www.taborilelkesz.hu/rovatok/tortenelem/magyar_nephadsereg/info/ (Letöltve: 2017. márc. 19.) 17 ÁBTL 3.1.5. O-9174/2. Cserkész ügy. 81. Frei Kasszián ügye, 1952. november 4. 18 ÁBTL 3.1.5. O-9174/2. Cserkész ügy. 84. Nyilatkozat, 1949. február 10. 19 ÁBTL 3.1.5. O-9174/2. Cserkész ügy. 83. „B” egyénnel való találkozás Győrben, f. hó 15-én, 1949. február 17.
