Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
M ózessy Gergely: Szent Benedek fiai a székesfehérvári egyházmegyében
SZENT BENEDEK FIAI A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYÉBEN 129 Harmincöt év hosszú idő egy falu életében. Csobánka átalakult a háborút követő évtizedekben. A kitelepített német lakosság helyét főleg a sajátos szociokulturális helyzetű cigányok vették át. Az 1950-ben még csak 74 fős közösség (9 család) már negyedszázad alatt megnégyszereződött. 1300 ka tolikus lakosból ekkor 300 roma volt. A cigányság pasztorálása óriási kihívást jelentett, nem csak itt. 1976-ban a püspöki kar minden egyházmegyéből kért be jelentéseket, beszámolókat. A székesfehérvári egyházmegye püspöke három olyan plébánost kért meg tapasztalatainak összegzésére, akik számára mindennapos feladatot jelentett ez a réteg. Kapcsándi Zsigmond hat oldalas jelentése egyaránt tanúskodik papi elhivatottságról („missziós terület”), problémaérzékenységről, szeretetről, türelemről és szívós munkáról. Mindeközben néhány mondata szociológiai mélységekbe hatol, és azok következményeiről is szól. („De hogyan beszéljek a gyónásról annak, aki még sohasem tapasztalta meg a fizikai tisztálkodás örömét?”) 122 E türelmes munka éles ellentétben állhatott Kapcsándi ügynökjelen tésekben is említett alapvetően szangvinikus vérmérsékletével. Az is bizo nyos, hogy a mindennapokban az őt körülölelő szellemi környezet felett állt. Talán ezért kereste és meg is találta a Pilisbe kiránduló fővárosiak pasztorálásának lehetőségét.123 Csobánkát – és papját – a rendszerváltó értelmiség is felfedezte magának. Esterházy Péterrel, Konrád Györggyel egyaránt baráti kapcsolatot ápolt. Kapcsándi Zsigmond 1984-ben vonult nyugalomba betegsége miatt. Fél oldalára váratlanul lebénult. 1985-ben Budakeszin volt rehabilitáción, de alapvetően a rend ősi monostorába, Pannonhalmára húzódott vissza. 1988-ban még szerepet vállalt a bencés oblátus közösség életre hívásában. 124 Tizennégy évi betegeskedés után érte a halál 1998. január 7-én. Érdekes módon rendi gyászjelentője egyéniségéről, derűs lelkületéről és humorérzé kéről is megemlékezett.125 Mivel mindössze két nappal temetése előtt jutott el a gyász hír Székesfehérvárra, temetésén az egyházmegyét Brajnovits Ferenc helynök képviselte. 126 122 SzfvPL – I.2. – No.7329 – 1604/1976. 123 ÁBTL 3.1.2. M-„Győri” 87., átirata: 93. Teljes szövegét lásd a tanulmány függelékében. 124 Forrai Márta: A magyarországi bencés oblátus közösség. In: Lelkiségek, lelkiségi mozgal mak Magyarországon és Kelet-Közép Európában. Spirituality and spiritual movements in Hungary and Eastern Central Europe. Szerk. Barna Gábor. (Szegedi vallási néprajzi könyvtár – Bibliotheca religionis popularis Szegediensis 42.; MTA-SZTE vallási kultúrakutató csoport, A vallási kultúrakutatás könyvei 10.) Szeged 2014. 152–158., 156. 125 PFH Kapcsándi. 126 SzfvPL – I.2. – Lit. Enc. 1998/III. 11. – 224/1998.
