Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Mikó Zsuzsanna: A bencések elleni büntetőperek 1945–1963 között
A BENCÉSEK ELLENI BÜNTETŐPEREK 1945–1963 KÖZÖTT 25 Az 1952. szeptember 12-i fellebbviteli tárgyaláson szinte kizárólag a védők és az ügyész beszélt. Az elsőrendű Vaszary Gáborhoz intézett egyetlen kérdést a bíróság, a határon való átkelése részleteiről. Ugyanezen a tárgyalási napon a másodfokú bíróság kihirdette az ítéletet, amellyel teljes egészében helyben hagyta az elsőfokú bíróság döntését. A döntést és az eredeti jogi minősítést nem változtatta meg a bíróság, de úgy látta, hogy a vádiratban és az elsőfokú eljárásban megállapítottakon túl még a tiltott határátlépés bűncselekményét is elkövették a vádlottak. Az ítélet indoklása tulajdonképpen megismétli és helybenhagyja az elsőfokú bíróságét. A másodfokú bíróság annyiban egészítette ki a minősítést, hogy a vádlottak „kémtevékenysége” végzéséhez mindenképpen közhivatalnoki információkat kellett felhasználniuk, ezt az is kézenfekvővé tette, hogy az állami szektoron kívül nagyon kevesen dolgoznak. Vaszary Gábor és Jezerszky Ottó kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elutasította, így velük szemben a kötél általi halálbüntetést 1952. október 10-én 21 óra 25 perckor és 21 óra 30 perckor a katonai börtön udvarán végrehajtották. Vaszary Gábor testvére, Vaszary Pál kérelmére 1956. július 24-i keltezéssel kapott tájékoztatást testvére kivégzéséről a Büntetésvégrehajtás parancsnokságától. A hatóság azt javasolta neki, hogy a halotti anyakönyvi kivonatot kérje ki a II. kerületi vagy a X. kerületi tanács anyakönyvi hivatalától. Vaszary Pál 1959. februári levelében abban kért segítséget, hogy mivel egyik kerületben sincsen nyoma a halál bejegyzésének, a Belügyminisztérium adjon utasítást az utólagos anyakönyvezésre. A hatóságok levelezéséből az derült ki, hogy az eljárás „rendkívül titkos kezelése” miatt a halotti anyakönyvezés a kivégzés után elmaradt. A hozzátartozó kérésére így csak 1959 márciusában intézkedett a Budapesti Rendőr-főkapitányság mint a II. kerület anyakönyvi felügyelője, hogy állítsák ki a halotti anyakönyvi kivonatot Vaszary Pál számára. Horváth Zoltán 1956. július 12-én szabadlábra került azzal, hogy büntetését 1957. január 14-ig félbeszakították. Ezután hátralévő büntetésének végrehajtását 1957. március 6-án kegyelemből elengedték. Büntetése azonban ezzel még nem ért véget. Mértékhitelesítői munkakörben helyezkedett el, amely 1959-től bizalmas munkakörnek minősült, s erkölcsi bizonyítvány meglétéhez volt kötve. Emiatt kérte Horváth Zoltán 1959 januárjában, hogy a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól mentesítsék. A büntetés tovább folytatódott, Horváth Zoltán kérelmét elutasították. 1974 májusában érezte úgy az igazságszolgáltatás, hogy Horváth Zoltán „beilleszkedett a dolgozók társadalmi rendjébe”, a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól
