Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Mikó Zsuzsanna: A bencések elleni büntetőperek 1945–1963 között
A BENCÉSEK ELLENI BÜNTETŐPEREK 1945–1963 KÖZÖTT 23 A harmadik időszak, amely ugyan évkörét tekintve részbeni átfedést mutat az 1956-os forradalomban részt vevők elleni eljárásokkal, azonban a büntetőeljárások dinamikáját tekintve teljesen más képet mutat. Ebben az időszakban jóval kisebb arányban szerepelnek a politikai bűncselekmények miatt megindított büntetőeljárások, és ezekben az esetekben sem elsősorban az egyháziak ellen irányulnak. Az ítéletek indoklásában már kisebb súllyal esett latba a súlyosbító tényezők között, ha egyházi személy szerepelt a vádlottak között. A politikai befolyásolás is távolibb, illetve a bírósági eljárások helyett egy új szervezet, az Állami Egyházügyi Hivatal látta el a politikai ellenőrzést. Az 1956 előtti perek legsúlyosabb esetei azok voltak, amelyekben a katonai bíróságok jártak el. Az egyik legsúlyosabb ítéletet a Vaszary Gábor és diáktársai ellen indított eljárásban hozták.4 Az eljárás az Államvédelmi Ha tóság jelentésével indult 1951 decemberében. A rövid jelentés valódi kémtörténetet tartalmazott Vaszary Gáborról és Jezerszky Ottóról, akik az ÁVH szerint 1951 májusában előbb Ausztriába, majd Németországba szöktek. Mindkét országban „politikai, gazdasági és katonai kémadatokat” adtak át az ottani szervezeteknek. A jelentés azt is tudni vélte, hogy Münchenben hathetes „kémiskolát” is elvégeztek, azután a német titkosszolgálatok átdobták őket Magyarországra. Az utolsó ausztriai kinntartózkodásuk után a szovjet csapatok vették őket őrizetbe és adták át őket a magyar hatóságoknak. Itthon tartózkodásuk alatt beszervezték Horváth Zoltánt és Lengyel Ferencet is. A jelentés nem tartalmazott túl sok konkrét adatot azon túl, hogy titkos levelezést miként kell folytatni. A kaland- és kémregényeken felnőtt ifjúság nem sok újat tudhatott meg erről a kérdésről, mivel a gyanúsítottak kizárólag a citromlével írt levelek előhívásának módjáról tudtak számot adni. Az ügyészségi eljárás megindításához elegendő volt az 1951 augusztus vége óta letartóztatásban lévő gyanúsítottak beismerő vallomása és egyetlen, budapesti egyetemi hallgató tanúvallomása. Az ügyészségi kihallgatás alkalmával mind a négy budapesti bencés diák bűnösnek vallotta magát. A fiatal, huszonéves fiúknak pl. ilyen mondatokat adtak a szájukba: „Származásom és neveltetésem következtében ellensége va gyok a fennálló társadalmi rendszernek.”5 „Részt vettem a szervezkedés ille lás rendszere. H.n. 2001. Mikó Zsuzsanna: A forradalom utáni megtorlás bírósági és ügyész ségi szervezete, 1956–1961. In: Történelmi Szemle 48. (2006) 1–2. sz. 121–169. 4 Hadtörténelmi Levéltár, Budapesti Katonai Bíróság. Elsőfokú eljárás: Budapesti Hadbíró ság Kb. VII. 068/1952. Másodfokú eljárás: Katonai Főtörvényszék Katf. 0134/1952. 5 Hadtörténelmi Levéltár, Budapesti Katonai Bíróság. Elsőfokú eljárás: Budapesti Hadbíró ság Kb. VII. 068/1952. Jezerszky Ottó vallomása.
