Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Mikó Zsuzsanna: A bencések elleni büntetőperek 1945–1963 között
24 MIKÓ ZSUZSANNA gális összejövetelein, ahol népi demokráciaellenes politikai megbeszéléseket tartottunk.” 6 Az ügyészségi eljárás során kizárólag a vádlottak beismerő vallomásait tartalmazó jegyzőkönyvek keletkeztek, az államvédelmi hatóság említett tanúkihallgatásának nyoma sincsen. Egyéb bizonyítékokat az ügyészség nem tartott fontosnak felkutatni. A viszonylag rövid ügyészségi eljárást 1952. február végén a vádirat zárta, amely mind a négy vádlott esetében a hűtlenséget nevezi meg a vád tárgyaként. A helyzet abszurditását mutatja, hogy 1952-ben a kommunista hatalom az 1930. évi III. törvény, a Horthy-rendszerben kibocsátott jogszabály alapján emelt vádat. Az ügyész által hivatkozott jogszabály a katonai büntetőtörvénykönyv rendelkezéseit tartalmazta, amelyet bizonyos esetekben polgári személyekkel szemben is lehetett alkalmazni, azonban ez utóbbira jellemző módon kizárólag háborús időkben került sor. Az ügyész ezen felül a közhivatalnokokra kiterjeszthető minősített esetet alkalmazta. Az elsőrendű Vaszary Gábor és a másodrendű Jezerszky Ottó bencés diák amiatt minősült közhivatalnoknak, mivel Vaszary a Tonalit Hanglemezgyártó Vállalatnál, míg Jezerszky Ottó a Bélapátfalvi Cementgyárnál volt rövid ideig segédmunkás. Nehéz elképzelni, hogy ezen fontos állásukban mekkora jelentőségű adatokhoz jutottak hozzá. Az 1952. április 10-én megtartott zárt tárgyaláson a bizonyítási eljárás annyiból állt, hogy a vádlottakkal ismételten elmondatták a korábban már az ÁVH által is leírt történetet. A hadbíróság a vádlottakon kívül más bizonyítási eszközt nem vett igénybe. Ugyanezen tárgyalási napon a bíróság az ítéletet is kihirdette. Vaszary Gábort és Jezerszky Ottót kötél által végrehajtandó halálbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte, Lengyel Ferencre 15 évi börtönbüntetést, Horváth Zoltánra pedig 10 év börtönbüntetést szabott ki. Lengyel Ferenc és Horváth Zoltán esetében is alkalmazta a bíróság a teljes vagyonelkobzás büntetést. A bírósági indoklás teljes egészében tényként kezelte a kicsikart vallomásokat, és kizárólag súlyosbító tényezőket vett figyelembe. „Kémek beismerése, büntetlen előélet, fiatalabb életkora, mint eny hítő körülmény a jelenlegi feszült nemzetközi viszonyok között, számításba nem jöhet.”7 A bíróság egyértelműen kimondta, hogy a „kémekkel szemben csak könyörtelen leszámolás útján védhető meg a szocialista társadalom”. 6 Hadtörténelmi Levéltár, Budapesti Katonai Bíróság. Elsőfokú eljárás: Budapesti Hadbíró ság Kb. VII. 068/1952. Vaszary Gábor vallomása. 7 Uo.
