Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Cúthné Gyóni Eszter: „Ha már Zircen nem lehetek, Pannonhalmán szeretnék lenni” – Endrédy Vendel zirci apát pannonhalmi évei
272 CÚTHNÉ GYÓNI ESZTER ből, amikor a bencés főapáttal – a főapátság új autójának bejáratása céljából – végiglátogatták a környéken élő ciszterci rendtagokat. 20 Endrédy pannon halmi szobája mintegy rendi központként működött: az otthonban lakók között is szép számmal akadtak ciszterciek, akik mindennapos vendégei voltak, de az ország különböző pontjairól is sűrűn látogattak az apáthoz rendi fiai. Az egyik biográfusa, Őrfi Mária nagyon szemléletesen így ír erről: „Ettől kezdve Vendel apát szobája jelentette a »zirci otthont« a rendtársaknak, ahová »hazajárhattak« elkeseredett gyötrődésükben hittel, erővel eltelni, örömöt osztó lelkesedésben együtt lenni. Olyanná vált számukra, mint az ősi zirci apátság címerének jelképe: vérszínű mezőben álló, felemelt jobbjával az éberség kövét, csőrében a remény zöld ágát tartó, a messze távolba tekintő darumadár.” 21 Mind a pannonhalmi, mind a budapesti vizitálók felkeltették az állambiztonság figyelmét, és emiatt a látogatások terhessé váltak az apát „vendéglátói” részére. Az 1961-es letartóztatások idején pedig a rendi tanács fel is hívta az apát figyelmét a rendszeres látogatások veszélyességére.22 A pesti vendégfogadások azonban nem ezek miatt, hanem Endrédy Vendel közeli barátjának, Sík Sándor piarista tartományfőnöknek 1963. szeptemberi halála miatt és Endrédy apát romló egészségi állapota miatt szűntek meg. 23 Pannonhalmán azonban a zirci apát élete végéig megmaradtak ezek a látogatások. A folyamatos megfigyelés és korlátozás ellenére Endrédynek 1960-tól 1972-ig – amíg az utazást egészsége is engedte – szinte minden évben lehetősége volt hazalátogatni a határsávban elhelyezkedő szülőfalujába, ahol családja, rokonai körében tölthetett egy rövid időt. Egyetlen alkalommal tagadták meg tőle ezt a lehetőséget: 1963-ban, amikor útlevelet kért, hogy Nyugatra utazhasson a II. Vatikáni Zsinatra és a ciszterci rend nagykáptalanjára. 24 Az 1961–1962-ig tartó időszaknak a reménnyel teli aktivitását támasztja alá, hogy Endrédy Vendel és elsősorban a mellette gondnokként tevékenykedő ’Sigmond Lóránt támogatták, hogy egyes Nyugaton élő zirci rendtagok ne Amerikában telepedjenek le, hanem valahol Nyugat-Európában alakítsanak ki magyar ciszterci közösséget. Ezzel egyrészt az amerikai közösségben 20 ÁBTL 3.1.5. O–11783/1. Örökösök. 244. 21 Őrfi Mária: Lángolj és világíts. Bp. [1997.] 86. 22 ÁBTL 3.1.2. M–34203/1. Ráckevei. 209. 23 ÁBTL 3.1.2. M–37458. Vári Béla. 370. 24 ÁBTL 3.1.2. M–34203/3. Ráckevei. 117.; Badál E. Á.: Endrédy Vendel i. m. 407., 439.
