Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Dénesi Tamás: Bencés diaszpóra 1948–1950 között
160 DÉNESI TAMÁS További életpályájuk mintegy összefoglalja a rend tagjainak 1950 utáni sorsát. Egyedül Söveges Dávid került vissza a rendi keretek közé: gimnáziumi tanárként és diákotthoni prefektusként működött Pannonhalmán. Szent jakabi Lázár 1958-ig Tiszaújfaluban, utána Nyárlőrincen lelkészként tevékenykedett tovább, Tardos Vida 1951-ig folytatta kápláni működését, majd állami iskolákban vállalt tanári állást: tíz évig Tiszaföldváron gimnáziumban, majd egy-egy évet Kengyelen és Kunszentmártonban általános iskolában oktatott 1963-ban bekövetkezett haláláig. Tóth Ciprián egy évre újra Tiszaújfaluba került, majd haláláig – 1958-ig – egy szentesi általános iskolában helyezkedett el. 147 Összegzés Középiskolá ik elvesztésével több mint száz bencésnek kellett elhagynia a tanári katedrát. A szerzetestanárok nagy részének egyik napról a másikra a lelkipásztori munkában kellett elhelyezkednie. Mivel a kis pannonhalmi egyházmegyéhez és a többi apátsághoz tartozó bencés plébániák telítettek voltak, a rendi vezetés a megyéspüspökök segítségét kérte abban, hogy a felszabaduló bencés munkaerőt a pasztorációs munkában alkalmazzák. A püspököknek nagy segítséget jelentett a hirtelen megjelenő nagyszámú, képzett szerzetespap, így készséggel támogatták Sárközy Pál kormányzó apát kérését. Legtöbben az esztergomi főegyházmegyébe, a győri, a veszprémi, a szombathelyi és a székesfehérvári püspökségekbe kerültek. Bár kisebb számban, de távolabbi egyházmegyékben szintén megjelentek a bencés tanárok. A püspö kök nemcsak éltek a lehetőséggel, de segítették is a kényszerhelyzetben lévő rendet: olyan munkaköröket ajánlottak fel számukra, hogy a szerzetesközösségek együtt maradhassanak, illetve rugalmasan alkalmazkodtak a rendi vezetés szempontjaihoz. A közösségből kiszakadt bencéseknek nem kis kihívást jelentett a magányos plébánosi vagy kápláni élet, azonban sok szép példát találunk az ebben a helyzetben is helyüket árnyékában I. Üldözött baziliták, bencések, ciszterciek, domonkosok, ferencesek és irgalmas rendiek szenvedéstörténete. Pécs 1999. 153–156. Ebben az időszakban (1948 októbere és 1950 áprilisa között) Boldoghy Máriusz szintén a közelben, Tiszaugon kapott lelkipásztori feladatokat, azonban a források nem említik, hogy rendszeres kapcsolata lett volna három rendtársával. Szállásáról és ellátásáról a Steer család gondoskodott. PFL FL FH 914, 1013/1948, 881/1949, 3/1950. Korábban láttuk, hogy a néhány hónapig Mezőtúron szolgáló Iróffy Huba szintén kapcsolatba került tiszaújfalusi rendtársaival. 147 A Pannonhalmi Szent Benedek-rend névtára i. m. 188., 194., 209., 217–218.
