Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Dénesi Tamás: Bencés diaszpóra 1948–1950 között
BENCÉS DIASZPÓRA 1948–1950 KÖZÖTT 161 megálló, nagy lelkesedéssel dolgozó szerzetesekre. A rendi vezetés az új helyzethez és a hirtelen jött új feladatkörhöz rugalmasan alkalmazkodott. Egy évvel a tanárok pasztorációba állítása után, 1949. július 5-én a rend budapesti rendházában lelkipásztori továbbképzésre hívtak minden rendtagot. A főapáti meghívó szerint erre azért volt szükség, mert a rend nagyszámban kapcsolódott be a lelkipásztori munkába, egyre gyakrabban kérték tagjait lelkigyakorlatok, rekollekciók, missziók, triduumok tartására. A szerzetesek tudatosabb lelkipásztori munkája érdekében fontosnak tartották, hogy az egy év tapasztalatait összegezzék, a pasztorációra készülő fiatal rendtársa kat pedig segítsék. A továbbképzésen kidolgozták a munka kereteit, módszereit, imádságait. 148 Röviden meg kell említeni, hogy 1948 és 1950 között mintegy tucatnyi bencés szerzetes hagyta el hazánkat,149 azonban a bencés emigrációnak ezt az epizódját további kutatások alapján önállóan kell majd feldolgozni. A bencés tanárok kényszerű pasztorációs munkájának időszaka mindösz sze két évig tartott , ugyanis a kommunista államhatalom 1950-ben négy ki vételével feloszlatta a szerzetesrendeket. Az egyik megmaradt rend, a bencés, csak két házat tarthatott fenn (Pannonhalma, Győr), a több mint 250 rendtagból mindössze 72 maradhatott rendi köteléken belül. A többiek kereten kívül kerültek: sokan továbbra is lelkipásztori feladatot vállaltak, mások kántorként, sekrestyésként az egyház közelében tevékenykedtek tovább, sokaknak világi állást kellett keresniük, többen pedig emigráltak. A rendi vezetés igyekezett figyelemmel kísérni a kereten kívüliek sorsát, lehetőség szerint segítette őket, illetve ha elérték a nyugdíjas kort, visszatérhettek az állam által a Pannonhalmi Főapátságban létrehozott Szociális Otthonba. 148 A 26 fő részvételével létrejött megbeszélésen Bajtay Oros a papi lelkigyakorlatokról és rekollekciókról, Szivós Donát a szerzetesnőknek tartandó lelkigyakorlatokról, Szunyogh Xavér a bencés népmissziókról, majd a Szentírás használatáról, Levárdy Rezső az ifjúsági lelkigyakorlatokról és triduumokról, Radó Polikárp a francia liturgikus mozgalomról, Nádasi Alfonz beszédtechnikai kérdésekről tartott előadást. Az előadók névsora már önmagában is biztosítéka volt a magas színvonalú és a gyakorlati szempontokat előtérbe helyező rendezvénynek. A beszámolók szerint az előadásokat élénk viták, hosszas eszmecserék követték. PFL FL FH 453, 594, 748/1949. 149 Somorjai Ádám: Magyar bencések Nyugaton (1931–1992). Rendtörténeti vázlat. In: Col lectanea Sancti Martini I. A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 1. 325– 352. Itt: 338–339.
