Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Dénesi Tamás: Bencés diaszpóra 1948–1950 között
150 DÉNESI TAMÁS a beteglátogatások többségét is ő végezte, kilenc órában hitoktatást tartott, sőt a dolgozók gimnáziumában szintén hittanórát kell ett tartania. Ellátta Csugar filiát, az itt lakó nővérek számára természetesen ő mondta a szentmisét, tehát zárdalelkészként is működött. Mindezt úgy tudta megoldani, hogy a balatonendrédi óradíjakból vett egy használt kerékpárt (amire utólag engedélyt kért apátjától). Illetményének egy részét a bencés nővéreknek adta. Mivel egyre parttalanabbá vált működési területe, kérte plébánosát, hogy foglalja írásba kötelességeit, de erre elöljárója nem volt hajlandó. Január elején beköltözhetett a kántorházba, ahol azért, hogy le ne foglalják a lakást, rajta kívül a harangozócsalád lakott. A kántorház adója Hubát terhelte, de a kántori teendők ellátásáért kevesebb pénzt kapott, mint megillette volna, a hit oktatásért pedig nem kapott óradíjat. Étkezését a plébános biztosította, azonban főnöke ezt úgy kommunikálta „káplánja” felé, hogy az ételt szívességből adja, eltartja őt, hiszen vendégként tekint rá. A kántorban többször megfordult a gondolat, hogy felmondja papi szolgálatát, otthagyja a plébános asztaltársaságát, akit egyébként jószívű és nagy tudású embernek tartott, de nehezen viselte domináns természetét, következetlenségét, illetve azt, hogy világi papként nem igazán értette szerzetespap kollégája lelkiségét. Távol állt egymástól kettejük életvitele. Rendezetlen helyzete miatt először magának, majd Tiszaújfaluban tevékenykedő rendtársai, Tóth Ciprián és Söveges Dávid tanácsára apátjának tette fel a kérdést: miért kell Mezőtúron szolgálnia, hiszen rendi kereten belül szintén nagy szükség lenne munkájára? Sárközy Pál megértette rendtársa helyzetét, és április 30-án kérte a váci püspöktől felmentését. Indoklásként arra hivatkozott, hogy Iróffy Hubának szüksége van a szerzetesi közösségre. Plébánosa nehéz szívvel engedte el se gítőjét, úgy érezte, a fiatal szerzetesnek használt a pasztorációs munka, amit elismerésre méltón végzett. Püspöke útján elérte az apátnál, hogy a hittanórákra tekintettel legalább az iskolaév végéig ne helyezze őt Pápára. Így csak június közepén indult a dunántúli városba, hogy az eddigiekhez hasonlóan kántori és pasztorációs munkát lásson el, ezúttal a bencés templomban. 110 A fenti példák alapján látható , hogy a plébániákra került szerzetesek egy része külső körülmények vagy saját adottságai miatt nehezebben birkózott meg új élethelyzetével vagy munkakörével. A kormányzó apát ilyen esetekben gyakran nyúlt az áthelyezés eszközéhez. Azonban ezt bármennyire körültekintően, az adott ordinárius véleményét és hozzájárulását kikérve tette, a püspököknek nem volt könnyű a sorozatosan jelentkező új helyzetek megértése és elfogadása. Ezt mutatja a László Keresztély Pápáról Sopronba he-110 A hosszas levelezés megtalálható: PFL FL FH 330/1949.
