Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 20. (Budapest, 1987)

növény vagy állat. A ~ lehet egész életre szóló (obligát ~ ), de lehet időszakos, átmeneti jellegű is (fakultativ ~ ). . . " A külföldi szerzők régebben publikált definíciói közül BAER (19 52) fogalma kitűnően megfelel annak a minden természettudományos fogalommal szembeni legfontosabb elvárásnak, hogy egy fogalmi definíció utasítás jellegű legyen: "A parazitizmus egészen másfajta együttélés, amelyben a gazda a parazitát olyan általa előállított anyagokkal látja el, amelyek nélkülözhetetlenek a parazita táplálékszükséglete szempontjából. A parazita rendszerint bizonyos mértékig elvesztette azon képességét, hogy egyes vitális anyagokat szintetizáljon és ezért a gazdára kell számítania, hogy ellássa azokkal. Következésképpen, az ilyen együttélés sokkal szorosabb, mint bármelyik előbb említett, mivel magában foglalja a parazitának a gazdától való függőségét (reliance). Minél nagyobb a nélkülözhetetlen tápanyagszükséglet szintetizálásában beálló veszteség, annál bonyolultabbá válik a kapcsolat a parazita és a gazda között. Ez az, amit gazdafajlagosságként ismerünk. " CROFTON (1971a) a parazitizmus kvantitatív megközelítésében négy kritériumot sorol fel: a) a parazita fiziológiailag függ a gazdától; b) a fertőződés folyamata a parazitáknak a gazdapopuláción belüli overdispersed eloszlását eredményezi; c) a paraziták meg tudják ölni az erősen fertőzött gazdát; d) a parazita reprodukciós potenciálja nagyobb, mint a gazdafajé. Egy másik közleményében (CROFTON, 1971b) az utóbbi három feltételt mint modellfeltételeket kezeli. ANDERSON és MAY (1978) a gazdaparazita populációk kölcsönhatásának szabályozását és stabilitását vizsgáló modellező közleményükben a parazitizmust úgy írják körül, hogy 1) a parazita a gazdát mint habitat-ot használja, 2) táplálkozási függőségben van, 3) a parazita kárt (harm) okoz a gazdának. Megkülönböztetik az igazi parazitákat, amelyek nem ölik meg a gazdájukat és így sikeresen viszik végig egyedfejlődésüket, míg a parazitoidok egyedfejlődésük során megölik gazdájukat. MAY (1983a, b) öt évvel későbbi munkáiban homlokegyenest más definíciót használ (másfajta modellekhez másfajta definíció kellett!): "a parazita kifejezést széles értelemben használjuk, hogy magában foglalja a vírusokat, baktériumokat, protozoákat és gombákat, együtt a férgekkel és ízeltlábúakkal, amelyeket hagyományosabban parazitáknak tekintenek". Megkülönböztet mikroparazitákat, ahová a vírusokat, baktériumokat és a protozoákat sorolja és makroparazitákat, amelyek elsősorban a férgek és az ízeltlábúak. Az elméleti ökológusok törekvése, hogy a parazita fogalmát modelljeik számára eléggé általánossá tegyék, bizonyos ponton túl gyakorlati szempontból teljességgel használhatatlan - már csak modellezésre jó fogalmat eredményez. Ezek közül MACCINNIS (1976) definícióját választottam: "A parazitizmust olyan esetként értelmezzük, amelyben a kölcsönhatásban lévő fajpáros egyik partnere, a parazita, túlélése szempontjából a kölcsönhatásban lévő másik partner, a gazda, minimálisan egy génjétől vagy produktumától függ. " Nagyszerű, ezek szerint nemcsak az akácialombot csipegető zsiráf számít parazitának, hanem a kékvércse is, amennyiben vetési varjúfészket foglal el költéshez; DOBSON és HUDSON (1986) kétséges eredményű kísérletet tesz arra, hogy a "mikroparaziták", a "makroparaziták", a parazitoidok, a kompetítor (versengő) szervezetek és a ragadozók életmódjának (life history) jellemző és egymástól eltérőnek vélt vonásait táblázatosan összefoglalja. A világ szakirodalmában sok más körülírást, definíciót is találunk, amelyeket a "parazita" fogalom vitája során ki-ki saját maga értékelhet. Ennek során a magas szintű toleranciát tartom a kívánatos álláspontnak. Van azonban két szempont, amiben, illetve ami ellen itt is állást szeretnék foglalni. Egyik a következetesség: legalább egy mű terjedelmi kereti között ragaszkodjunk az egyszer leírott definícióhoz. Elég friss és elrettentő példa KIM (198 5) gyűjteményes kötete: a bevezetőben - jócskán vitatható - parazita fogalmat definiál, azután mint szerkesztő nem tudta elérni, hogy szerzőtársai ne hagyják ezt a definíciót figyelmen kívül. A másik szempont a valódi szaktudósi attitűd elvárása. CAULLERY (1922, idézi KOTLÁN és KOBULEJ, 1972) szerint "Kommensalismus, Parasitismus, symbiosis nem egyebek, mint az ember által körülírt fogalmak; ha jelentőségüket élesen kívánjuk meghatározni, kiderül, hogy megkülönböztetésükre nincs biztos alapunk. " Számomra ez a - mondjuk finoman: franciás - relativizmus teljesen idegen. CROLL (1966) álláspontja sem különb (pedig ő nem francia): "a parazitizmus két szervezet együttélése, ezen túl nagyon keveset lehet megállapítani teljes megbízhatósággal. " A fenti két szempontot kivéve nem szeretném magam elkötelezni a parazita fogalom feletti vitában, viszont nem lenne etikus, ha egy vita provokálásában nem lenne saját álláspontom. 2 6