Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 20. (Budapest, 1987)

1972, BREEV és MINÁÉ, 1979, MINÁR és BREEV, 1977 stb. ). A modellezés ma már a parazitológia legszélesebb területein alkalmazott módszer: a ragadozó populációkat felhasználó integrált védekezésben (BARCLAY, 1982), a kártevők elleni felhasználásra mesterségesen szaporított parazitoid populációk kibocsátásának optimalizálására (BARCLAY és mtsai, 1985), rovarirtó szerek keverékeinek adagolására a rezisztencia kialakulása kivédésének céljából (CURTIS, 1985) stb. alakítottak ki modelleket. HAI LE és WEIDHAAS (1978) szúnyogpopulációk elleni védekezési technológiák hatékonyságát vizsgálta számítógépes szimulációval. Modelleket alkalmaznak a malária járványtanában és a malária elleni védekezésben (NAJERA, 1974, BRUCE-CHWATT, 1976), az afrikai trypanosomiasis transzmissziójának vizsgálatában (malária átviteli modellek módosításával, ANONYMUS, WHO, 1986) például annak becslésére, milyen cecelégy fertőzöttségi szint (prevalencia) alatt nem kell már a betegség terjedésével számolnunk*. HAIRSTON (1965) a Schistosoma populációk vizsgálatában használt eredményesen matematikai módszereket, LESTER és ADAMS (1974) egy Gyrodac- tylus populáció modelljét alkotta meg. HIRSCH (1977) egy évtizede kitűnő összefoglalót írt a ' matematikai modellek"nek a parazitológiában való felhasználásáról. A kezdeti elméleti modellek később sokat finomodtak (bár a recenzor nagy tisztelettel adózik annak az intellektusnak, amellyel WATT (1964) már majdnem negyedszázada a matematika (modellezés) és a számítógépek akkori és jövőbeli (azaz mai) szerepéről írt a rovarkártevők elleni védekezésben). BARCLAY és VAN DEN DRIESCHE (1977) a ragadozó-zsákmány modelleket javította. ESCH et al, (1977) a parazitizmus, illetve az r- és a K-szelekció viszonyát vizsgálták. GURNEY és mtsai (1983) olyan populációmodelleket szerkesztettek, amelyek a populációk korstruktúráját is figyelembe veszik. A dipterológiából két alkalmazási területet emelnék ki. Egyik a szarvasmarhákat károsító Haematobia irritans populációival kapcsolatos modellek (BERRY és mtsai, 1973, KUNZ és CUNNINGHAM, 1977, MILLER, 1977, PALMER és BAY, 1984), a másik a házilegyek ellen bevetett parazitoid darazsak szerepének modellezése (WEIDHAAS és mtsai, 1977, PETERSEN, 1986, WEIDHAAS, 1981, 1986). A modellek alkalmazásának nagyon fontos területe a különféle együttélések stabilitásának vizsgálata. Közismert, hogy a ragadozó rovarok és zsákmánypopulációik együttes stabilitására kialakitott modellek (pl. HASSE LL, 1978, HASSE LL és MAY, 1973, részben MAY, 1978 stb. ) mutatis mutandis a parazitoid, sőt a parazita kapcsolatokra is alkalmassá tehetők. Az utóbbi évtizedben magára a parazita populációk szabályozására vonatkozóan is egyre több közlemény látott napvilágot (pl. ANDERSON, 1976, ANDERSON és MAY, 1978, NICKOL, 1978, és sokan mások, összefoglaló gyűjtemény az ESCH (1977) szerkesztette kötet). A fenti példákat a kínálkozó igen gazdag szakirodalmi anyagból annak érzékeltetésére választottam, milyen széles körben használják a modellezést mint módszert. Mindazonáltal a parazitológiában alkalmazott modellekkel kapcsolatosan korunkat a kétségbevonhatatlan eredmények mellett egy bizonyos kettősség jellemzi. A teoretikusok a valósággal (itt a. m. az alkalmazhatósággal) keveset törődve építgetik modelljeiket, másrészt sok gyakorlati parazitológus a modellezést valamiféle fényűzésnek érzi (sarkítottan megfogalmazva: "Ha lesz időm, szerzek egy matematikust, hadd játsszon már így is tökéletes eredményeimmel"). Jelen körülmények között a teoretikusok eredményeinek gyakorlati hatékonysága a kívánatosnál és lehetségesnél sokkal kisebb. Véleményem szerint az igazi megoldás felé az visz, ha a gyakorlati eredmények reprezentációjában minden lehetőséget megragadunk a modellezésre (ez rengeteg új gondolatot fog generálni!), így adhatunk lehetőséget a teoretikusoknak az általánosításra, illetve elméleti modelljeik érvényességi körének megadására. Ez utóbbi megjegyzést éppen hazai viszonyaink között tartottam szükségesnek (ti. a parazitológiai modellezésben a kezdeteknél tartunk, ám sok magyar kutató ilyen irányú működésére a jövőben sem lesz nagy esélyünk, a létező keveseknek már kezdetben sem szabad tévúton járni). Mindkét előbb idézett közlemény "mathematical models" kifejezést használ, természetesen biológiai, parazitológiai modellekről van szó.